Irodalmi Szemle, 1996
1996/3 - PERÚJÍTÁS - Csűrös Miklós: Egy betét a Toldi szerelméből
Egy betét a Toldi szerelméből mellékcselekményt", az epizódot. A Toldi keresésére induló Anikó kalandos vállalkozása tematikus és motivikus párhuzamba álb'tható a Széptani jegyzetekben idézett példával: a Szigeti veszedelemben Deli Vid hitvese ered a várból kívül rekedt férje nyomába, "török és férfi mezben", kalandja "nem tartozik szoroson a fő eseményhez, de azzal mégis egybe van kapcsolva", szerepe van a férje kiszabadulásában. Másfelől Arany a boldogtalan szerelem fő témáját nem tragikus mellékszólamokkal ellenpontozhatja Örzse, a boszniai királylány felvirradó és az Anikó-kobzos kettős beteljesült szerelmét fölvillantva. Hőse "hatalmas fizikumát a szerelem konvulziói közt" kellett fölmutatnia olyan megkötéssel, hogy "szerelmet, mely házassággal végződjék", nem vihetett a cselekménybe. Márpedig az eposz nem tűri a boldogtalan szerelmet; "Mit mondana a nép például, oly meséről, hol a hős sokat küzd a királyleányért s utoljára is — elveszti?" A "verses regény kevesebb igényű keretében” jobban elfértek a tragikumot enyhítő, a kiengesztelés irányába ható epizódok. Anikó álarcviselése, inkognitója, átalakulása nőből férfivá és fordítva amúgy jól beleillik a mű jelkép- és motívumrendszerébe, ama kevés kivételek egyikeként, amikor a ruha és az ember, a maszk és a személyiség, a külső és a belső kettéválása nem bizonyul végzetesnek. A trilógia három részét szerves egésznek látó szemlélet betekintheti, miért éppen a "rókalelkű bátya" leányával tölteti be Arany a szerkezet képzelt periódusos rendszerének üres helyét. Mindenesetre elvarrja azt a szálat, amelyet az első rész végén annyiban hagyott, hogy Miklós lemondott a György birtokairól szóló öröklevélről. Ez a választás egyben lehetővé teszi a patriarkális család eszméjének olyan folytonosságát Toldi ifjú- és férfikora közt, amelyet éppenséggel a szüntelen változás éltet. Arany idegennek érezte saját lelkialkatától és tapasztalatanyagától a fiatalkori műben hiteles realizmussal ábrázolt testvérviszályt. "Egyetlen nőtestvérének" halála után árulja el Tompának: "Az a felfogás a mint én Toldi viszonyát anyjával rajzolom, nem annyira ohjectiv, mint a közönség gondolja; ellenkezőleg a testvérgyűlölet egészen az, mert én testvéremet szerettem, bár nem annyira, mintha velem egykorú s együtt növekszünk fel." Anikó és Miklós kapcsolatának alakítása mögött nemzedéki megbékélés programja lappang: nem szükségszerű az ellenségeskedést átvinni az utódokra, a múltban ütött sebek begyógyulhatnak a következő nemzedék életében. Nem utolsósorban a költői igazságszolgáltatás méltányossága is megmutatkozik abban, hogy a szerelmi boldogságát eljátszó hős, ha nem is kárpótlást, de némi vigaszt talál az apahelyetles szerepében. Anikó "fiúsítása" és megházasítása, a Toldi név továbbvitele csökkenti a veszteség kínját, s mintegy genealógiai biztosítékot nyújt a Nagyfalusi és Szalontai Toldi-nemzetség híre-nevének fennmaradásához. Eddig olyan kérdéseket kerülgettünk, hogy miért "kellett" Aranynak kitalálnia, úgymond, hagyomány nélkül, egyik főművének fontos mellékszereplőjét, és hogy milyen esztétikai és más megfontolások nyomán vázolhatta föl a megelevenítésre váró alak körvonalait. Az "ésszel költés" elvére hivatkozva azonban Anikó életének más koordinátái is indokolhatóaknak tetszenek: pl. árvának kell lennie.
