Irodalmi Szemle, 1995
1995/10 - Vörös István: Az utolsó, Azidei szüret, Tizedes törtek (versek)
VÖRÖS ISTVÁN Az utolsó Egy őrangyal ül a gesztenyefán. Fekete, kártyás Iáiba kilóg a levelek közül, vaskos karjára harkály telepszik, és döngetni kezdi az oldalát. Úgy szól, akáir egy sürgönyoszlop. Félreteszein a könyvet, hallgatózom. A lódarazsak és a csíkos poloskák fölé óriási szárny emelkedik, jóslat szitál, akár a köhögés. Lelép a földre. Sárga agyara van, véreres szeme. A parancsolatok! — hörgi, és imádkozni térdel. Valahol tényleg harangoznak. Az idei szüret Az asszony és fia, akinek gyerekfejnyi dagana t van a hasóiban, nem sokat beszélnek. Ülnek az októberi napsütésben, élőttiik egy-egy pohár karcos
/
