Irodalmi Szemle, 1995
1995/10 - Vörös István: Az utolsó, Azidei szüret, Tizedes törtek (versek)
Versek bor. A jövő hét bedugaszolva, mint már az üveg is. Az idei szüret mit hoz, mit ad, mit vesz el? Tizedes törtek Elmentünk boncolásra. Az Üllői út is inkább, mint a pedagógia. Pali, Eszter, Edit, Feri, én. Mintha uszodába léptünk volna, jxíra, fülledtség, az embermagas falak fölül áthallatszó zsivaj. Hirtelen kinyílik egy szeminárium, forma- linszag, gonosz fogókkal hét bordám kitörték, hallottam talpam alatt megreccsenni e sorokat. Zuhantam, mint hatévesen a mandulaműtét narkózisában, számolj tízig, mondták, aztán betakarták az arcom törülközővel. Az eltűnésemet én se vettem észre.
/
