Irodalmi Szemle, 1995

1995/9 - PERÚJÍTÁS - Géher István: A mitológia kísérlete

A mitológia kísértete

Bizony, bizony. Ady Endrétől hallottuk ezt, s a költői hallomás bekerült hitvallásunkba mint modem mítoszmeséje valami archetipálisan megnevezhe- tetlennek. Hogy is tanítja a kultúrantropológia? A misztikus megnevezi az ismeretlent, a művész megjeleníti. Ady megteszi mindkettőt: egy drámai nagy versben színre viszi a magyarság titkos-rettenetes szívhangját, és egy nagyszerű verseimben kimondja a megidézett szellem nevét: Az eltévedt lovas.

Vak ügetését hallani Eltévedt, hajdani lovasnak,

Volt erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak.

Hol foltokban imitt-amott ős sűrűből bozót rekedt meg,

Most hirtelen téli mesék Rémei kielevenednek.

Ittvan a sűrít, a bozót,

Itt van a régi tompa nóta,

Mely a süket ködben lapult Vitéz, bús nagyapáink óta.

Kísérletes nálunk az. ősz S fogyatkozott számú az ember:

S a dombkeritéses sikon Köd-gubában jár a November.

Erdővel, náddal pőre sík Benőtteti hirtelen újra Novemberes, ködös magát Múlt századok ködébe bújva.

Csupa vérzés, csupa titok,

Csupa nyomások, csupa ősök, ('supa erdók és nádasok,

( supa hajdani eszelősök.

Hajdani eltévedt utas Vág neki új liiriáru útnak,

De nincsen fény, nincs lámpa-láng Es hírük sincsen a faluknak.

Alusznak némán a faluk,

Múltat álmodván dideregve,