Irodalmi Szemle, 1995
1995/7-8 - NYELV ÉS LÉLEK - Deme László: Diskurzus vagy konkurzus?
nyelv és lélek DEME LÁSZLÓ Diskurzus vagy konkurz us? Azzal kezdhetem írásomat, amivel majdnem három évtizeddel ezelőtt egy kínban fogant hasonlót. "Ez az írásom kényszerű—s megvallom, kissé kényszeredett — válasz" (Ny. 90: 117; 1966). Soha sem szerettem ugyanis felfújt léggömböket gombostűvel kiszurkálni; gondolván: kiszivárog belőlük a nagyra puffasztó (kéj)gáz előbb-utóbb magától is, s az erre fordítandó idői értelmesebb célra is lehet hasznosítani. Ám ha egyikük-másikuk oly makacsul igyekszik ki- és/vagy betölteni az előteret, hogy idestova nem látni tőlük mást, valósabbat, akkor muszáj engedni a felelős szerkesztők noszogatásának, s legalább azt megnézni: mit takarnak ezek el a látni vágyók szemei elől. Maga a fenti cím is kínban fogant. Nem titkoltan céloz Tolcsvai Nagy Gábor szemügyre veendő írására, amely "Nyelvárulás és nyelvmentés: kánon vagy diskur- zus( ?) " címen (a kérdőjelet magam pótoltam) — újabb szokás szerint—két helyen is megjelent: a pozsonyi Irodalmi Szemlében (1994/9. szám 73—85) és a Nyelvőrben (1994/4. szám 385—398). A címadással (is) próbáltam kifejezni kétségemet: diskurzus folyik-e köztünk (és a hasonló kottából éneklők között; vö. most csak azt a négy folytatásos megnyilatkozássorozatot az Irodalmi Szemle 1993. évi 3. és 4., majd 6. és 7-8. számában, amellyel Lanstyák István a "Kétség és remény közt" című írásra késztetett: Irodalmi Szemle 1994. 1. szám), azaz valóban egymással cserélünk-e eszmét (nem pedig egymás eszméit cserélgetjük, mint ők nem egy esetben); — avagy konkurzu sról szólhatunk inkább,a szó azon két értelmének valamelyikében, amelyeket az Idegen szavak és kifejezések szótára a 8. kiadásban így ad meg: "3. régies, kereskedelmi: versenytárgyalás"; illetőleg "4. régies, kereskedelmi: csőd, tönk". Mindkét főszerkesztőtől megszóllítatván, írásomat ízlésem és szokásom ellenére mindkét orgánumnak felajánlom; a lapszámok az ottani megjelenés helyeire utalnak.
