Irodalmi Szemle, 1995
1995/1 - Turczel Lajos: Tűnődések Mécs László költői sorsáról születésének századik évfordulóján
Tűnődések Mécs László költői sorsáról. Ráírtam nevemet báltermek falára, templomuk falára. Ráírtam nevemet tavaszok kék-selyem sátorfalára... Ráírtam nevemet telek jégpalotájára... Ráírtam nevemet tapsoló tömegek lelkesedésére... Ráírtam nevemet szegények házára, gazdagok házára. Ráírtam nevemet a magyar nemxet várfalára: ITT VOLTMI 1927. MÉCS LÁSZLÓ. (Itt voltam 1927) A szertelen költői öntudatot erős és már bizonyítani is tudó költői adottságok alakították ki. Ezeket kellett volna a világköltészet értékeit szívós szorgalommal elsajátító babitsi önműveléshez hasonlóan elmélyíteni, kiteljesíteni, de Mécs e- helyett a szavalás segítségét vette igénybe, s azzal a művészileg gyenge verseit is meg tudta szépíteni. Költői életformáját a szavaló föllépésekre építette, ars poeticáit ezekhez szabta. Ez a tette, alakváltozása a költői sorsa alakulásának egyik legnagyobb negatív tényezője lett. Szavaló költőként, újkori igricként megfogalmazott eltúlzott ars poeticájával ő szabadította magára Illyésék—József Attiláék hatalmas kritikai haragját, hiszen már 1930 előtt méltatlan becsmérlő szavakat mondott a nyugatos költészetre: Szeretnék lenni nem mint az a bizonyos költő-nemzedék, mely rakva fekéllyel, gőggel és ganéjjal, s mégis mindezeket szépséggé hazudja, frávzisok falábán istenülést mivel. (Ars poetica) A költői sorsalakulás másik fő negatívuma aztán már a politikai pokolból zúdult az 1945 után teljesen védtelenné lett költőre. Királyhelmeci parókiáját kényszerűen elhagyva Magyarországon is a bizonytalanság és a hányatottság, majd a komor bizonyosság várt rá: 1953-ban koncepciós pert indítottak ellene, három évig börtönben tartották, és örökösnek szánt elhallgatásra ítélték. A csapások nemcsak az embert, hanem a költőt is megtörték. A vele egyenrangú kisebbségi költőtársak: Forbáth Íme Csehszlovákiában, Győry Dezső és Vozári Dezső Magyarországon kevesebb viszontagságot éltek át, s tartós hallgatásra sem voltak kárhoztatva, de Forbáth költői vénája négis kezdettől kiapadt, s rövid és kínos újrapróbálkozások után ez történt Vozári val és a lírikus Győry vei is. Mécs költészete viszont a kényszerhallgatás idején és utána is folytatódott, de az én megítélésem szerint a lírájának színei kis kivételtől eltekintve megfakultak. A mécsi színeket, hangokat, értékeket kielégítően őrzi azonban a teljes életmű, s abból már nekünk is terjedelmes válogatásunk van. De minthogy tekintélyes értékei sűrű fogyatékosságokkal keverednek, a megérdemelt továbbéltetéséhez, tisztább felmutatásához egy Magyarországon is hiányzó szigorú válogatás kiadásához lenne szükség. Illyés ütésnek szánva azt írta róla, hogy "őaz, akire igazón áll, hogy a kevesebb több lett volna". Mi ne üssünk, hanem segítsünk, s a selejtes többől gondos vizsgálódással válogassuk ki a meglévő minőségi kevesebbet.
