Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - ÁRGUS - Turczel Lajos: Két könyv a két háború közti cserkészetről
árgus VAJDA BARNABÁS Ad fontes Babits Mihály: "Itt a halk és komoly beszéd ideje..." Interjúk, nyilatkozatok, vallomások (Pátria Könyvek, 1993) Vissza kell térnünk a politikai ferdítésektől mentes eredeti iratokhoz. Ad fontes: vissza a forrásokhoz. Mit mondott a koráról, művészetéről s önmagáról Babits? Ez a gyűjtemény határozottan azzal a szándékkal született, hogy ne ideológiákhoz dörgölőző magyarázatokból, hanem hiteles szövegekből, iratokból, forrásokból ismerhessük meg Babits Mihály életét, halálának körülményeit s részben műveit. Sokkal többről van szó tehát, mint Babits vallomásainak, interjúinak puszta egybegyűjtéséről: Babitsnak ugyanis a mai napig nem készült el a politikailag elfogulatlan, teljes életrajza. (Még az egyik legalaposabb munka, Kardos Pál könyve is erősen baloldali, Benedek Marcelé viszont túl rövid ahhoz, hogy alapos lehessen.) Ezért ezt a munkát, amely — visszanyúlva a korabeli sajtó forrásaihoz — valamiképpen hozzásegít az életrajz pontosításához is, üdvözölni kell. Babits rengeteg lapnak írt, még többnek nyilatkozott élete folyamán, s jóval többször is, mint kortársai. Ha egymás mellé sorakoztatunk négy, irodalmi és társadalmi szempontból megközelítőleg azonos kategóriába sorolható neves írót (Babitson kívül Karinthy Frigyest, Juhász Gyulát és Kosztolányit), s megszámoljuk, hányszor nyilatkoztak a legnagyobb példányszámú pesti napilapok, rögtön szembetűnik Babits elképesztő fölénye. Pl. 1925-ben Babits 7 nyilatkozatot adott, a többiek egyet sem; 1926-ban Karinthy és Juhász e- gyet-egyet, Babits 9-et; a fölénye a következő évben is megmaradt: az ő 5 nyilatkozatával akkor is csak 3 Karin- thyval készített interjú vetekedik. E kötet 144 írása 55 különböző helyről származik. Csodálatraméltó Babits következetessége és szavahihetősége. Soha nem cáfolta utólag önmagát; tetteit, mondatait soha nem kellett visszamenőleg értelmezni. Babitsné naplóbejegyzéseiből tudjuk, hogy férje rendszerint kétszer fogadta az újságírókat: másodszori alkalommal szokta autorizálni A válogatások esetében mindig izgatnak a szelekció szempontjai. Mi indokolta vajon például, hogy a jelen válogatás 3. és 28. számú anyaga közönség elé kerüljön? (Az előbbi egy háromsoros helyreigazítás, a másik egy rövid Luca-napi jóslat; sem esztétikai, sem irodalomtörténeti vonatkozásuk nincs, magában mindkettő semmitmondó.) Az igazi probléma azonban az, hogy több irat is kínálkoznék a fölöslegesek helyébe: leginkább az az 1927. május 3-án megjelent Pesti Napló-be\i interjú, amelyben Babits Berzeviczy Alberttel vitatkozva arról nyilatkozik: "Van-e helye politikának a magyar irodalomban?" Ez a beszélgetés nemcsak tanulságai miatt kívánkozna a kötet anyagai közé, hanem azért is, mert rendkívül jól beleillene a kötet életrajzi-politikai elemeket kidomborító koncepciójába. E néhány fölöslegesen beválogatott anyagot leszámítva azonban a mostani Babits-kötetnek nagy érdeme a bölcs válogatás. Olyan okosan szerkesztette ezt a könyvet Téglás János, hogy az összeállított iratkollekció szabályos biográfiát alkot. Izgalmas, alapos és abszolút hiteles életrajzot. *
