Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - ÁRGUS - Turczel Lajos: Két könyv a két háború közti cserkészetről
árgus elemezhetők; ezt a fajta regényt akár történelmi regénynek is tarthatnánk: cselekménye a múltban játszódik, él a történelmi hitelesítés módszerével; de a történetalakítás, történetmondás dolgában a detektívregények és a krimik módszereit is alkalmazza; sőt — a titokzatosságot növelendő — a misztikus legendák, sámántörténetek, az antik hitvilág hangulatát, alakjait, szellemeit is idézi; s — szükség esetén — nem riad vissza a hollywoodi happy endektől sem. Lawrence Norfolk A Lemperiere-le- xikonzí is a szivárvány minden színében pompázik. A történelmi réteg Ebben a síkban a cselekmény egy viszonylag hosszú időszak, majd 200 év történetét öleli fel az 1600-as évektől a francia forradalomig, de a tényleges, szűkén vett eseménysor a forradalmat megelőző évben, 1788-ban játszódik, Angliában. Norfolk "történelmi regénye" egyéni felfogást tükröz: a történelmi hitelesítést nem az írott história tényeire bízza, hanem olyan lényegtelennek tetsző eseményekre, amelyek valóságosan megtörténtek, csak éppen már alig emlékszik rájuk valaki (ilyen volt La Rochelle ostroma, ilyen, hogy Londonban 1788. május 4-én délelőtt fél tizenegykor esett az eső stb., stb.). Alakjai közül néhányan valóságos személyek, így a főhős, John Lemperiere is, a regénycselekmény idején (ahogy a fordító utószavából megtudhatjuk) ta- nítóskodott valahol. Sir John Fielding — akit Norfolk Henry Fieldingnek, a híres írónak az öccsévé kiált ki—ebben az időben valóban London rendőrfőnöke volt, csak éppen egy másik évben. Es még sorolhatnám a példákat, melyek pusztán azt kívánják bizonyítani: csak a véletlen műve, hogy a dolgok nem így történtek. Mert minden történetben, minden valóságszeletkében ott rejtőzik a verziók, lehetőségek sokasága. Norfolk történelemfelfogása — ahogyan Ecóé is — a ciklikus idő, az ismétlődő események rendjét tükrözi. S ez az apróbb jelenségek esetében u- gyanúgy érvényes, mint a nagy történelmi sorsfordulók vonatkozásában. A norfolki történelemben a személyes sorsoknak rendkívüli a jelentőségük. A regényből levonható a következtetés: a história, a népek, nemzetek története és a világtörténelem a személyes sorsok, az egyéni életek nélkül spirituális jelenség lenne csupán. Másképp fogalmazva: a történelem az egyes emberek életében csapódik le, ott lesz tapinthatóvá és valóságossá, az emberi lelkekan átszűrve válik tragikussá vagy nagyszerűvé, aljassá vagy megalázóvá. Norfolk nem ad történelmi támpontokat, kapaszkodókat az olvasónak, e- gyetlen nagyobb történelmi eseményt sem nevez meg, csak sugall: évszámokkal, elejtett megjegyzésekkel, helyszínek említésével, történelmi személyiségek megidézésével. Az olvasó úgy érzi, a történelem árnyékként teríti be a regényt, s a szemlélődés tárgya csak egy-egy nagyító alá tett tollpihe. A história árnyékos oldalán kalandozunk. A mitológiai réteg Az antik mitológia a könyvmoly ifjú John Lempriere képzeletében, látomásaiban elevenedik meg, és azonnal élő, eleven részévé válik a regénynek. S mintegy ámyéktörténetévé Lempriere- nek, aki az egész görög—római mitológiát saját sorsává éli így. Ez a háttere annak a kuriózumnak, hogy Sir John Fielding, 1 xindon rendőrfőnöke rituális gyilkosságnak véli három nő halálát, s ezek a halálok valamiképpen végigkísérik Lempriere útját, összefonódnak a sorsával. John nem tud megszabadulni mitológiai látomásaitól, végül lexikonírásba kezd, hogy megfoghatatlan
