Irodalmi Szemle, 1995
1995/4 - ÁRGUS - Turczel Lajos: Két könyv a két háború közti cserkészetről
árgus — kiált fel az olvasó. Mórocz Mari! Ki lélegzik helyettem? — így a másik. Ki vájja körmeit a lelkembe? Mórocz Mari! Ki szeret engem ennyire, atyaég, ki szeret engem ennyire? Mórocz Mari! Ahogy mondani szokás, Kafka kastélyába költöztette szorongásait, Donald Barthelme butikot nyitott. Marinak egy nyitott ab lakú lépcsőház jutott. Aki menni akar, mehet. Az ugrásra pár perc alatt felkészülhetünk. Aztán gyerünk, neki! A francba, hát nem a földszinten vagyunk!! Arccal az utca kövének, zú- zódással televirágzott testtel, kitört foggal és leszakadt körömmel átlépünk u- gyan egy másik történetbe (egy másik lépcsőházba), de nem is olyan rejtélyes okok miatt az előbbibe vágyunk vissza. Kérem ezt a könyvet ne olvassák el! Mert egyszerűen lehetetlen, ugyanis ez egyszer a könyv olvas bennünket. 2. Juhász Katalin: Gerezdek (AB-art, 1994) Juhász Katalin kötete a jégkirálynő fagyos mosolyának fokozatos fölizzásáról szóló poéma. A "tündérek hulladékán élő" olvasót a hatványozott komikumtól a kínzó félelemig ingerük a gravitáció nagyon is emberi angyalai, szárnyuk suhogása minden finom szövésű történetből kihallatszik. Furcsa lírában történést emlegetni, de hát ki cáfolná, hogy ahol mozgás van, ott cselekvés is lakik. Órákig állunk a szavak mezején, figyeljük a fűben kúszó bogarat, mígnem lehajlunk érte, hagyjuk, hogy az ujjunkra másszon, és szokat- lansága legyőzze minden más gondolatunkat. Tenyerünkbe engedjük a verssort, figyeljük csápjait, szelvényeit, izgat bennünket a látvány egyfelől, félelemmel tölt el másfelől: főleg abban a percben, amikor bogárként araszolunk egy ismeretlen, hideg, furcsa szagú tenyéren, tűrve, ahogy csápjainkat, szelvényeinket bámulják. Paul Klee szívesen kölcsönadja a szemét. Bérbe vehető, Uram, ön Eliot orrával szagolhat, s hölgyem, önnek engedélyezett, hogy meg is pöckölhesse picit. Ginsberg kezével hogy esik a tapintás? A nagy, posztmodem kölcsönző kitárta kapuit. A vágyak szárnyakat kapnak Malév nélkül is. Ultra Pampers nélkül is ablaküvegre ragad a bébi. A huszonhárom éve bámult lábak viszont makacsok: nem adják titkukat, verset követelnek, s ha kapnak, minden újra elkezdődik. POKSTALLER LÍVIA A rétegregény Lawrence Norfolk: A Lempriere- lexikon (Európa Könyvkiadó, Budapest 1994) Az a műtípus, amelyet én az alábbiakban rétegregénynek fogok nevezni, Umberto Ecóval vált ismertté a világ- irodalomban, s bár Ecónak követője sok volt és van, méltó folytatóra csak most, a közelmúltban (1991-ben) talált: Lawrence Norfolk A Lempriére-lexikon című műve A rázza neve irodalmi tejtestvére, a recenzensek rendre párhuzamot vonnak a két regény közt. Mi rokonítja a két művet, s a "rétegregényeket" általában? A rétegregény eklektikus, a regény-műfaj több száz éves története folyamán felgyülemlett formai tapasztalatok és hagyományok — akár a földkéreg egymás fölé rakódó rétegei — ötvöződnek benne, de az e- gyes rétegek külön-külön lefejthetők,
