Irodalmi Szemle, 1995

1995/4 - ÁRGUS - Turczel Lajos: Két könyv a két háború közti cserkészetről

árgus — kiált fel az olvasó. Mórocz Mari! Ki lélegzik helyettem? — így a másik. Ki vájja körmeit a lelkembe? Mórocz Ma­ri! Ki szeret engem ennyire, atyaég, ki szeret engem ennyire? Mórocz Mari! Ahogy mondani szokás, Kafka kas­télyába költöztette szorongásait, Do­nald Barthelme butikot nyitott. Marinak egy nyitott ab lakú lépcsőház jutott. Aki menni akar, mehet. Az ugrásra pár perc alatt felkészülhetünk. Aztán gyerünk, neki! A francba, hát nem a földszinten vagyunk!! Arccal az utca kövének, zú- zódással televirágzott testtel, kitört fog­gal és leszakadt körömmel átlépünk u- gyan egy másik történetbe (egy másik lépcsőházba), de nem is olyan rejtélyes okok miatt az előbbibe vágyunk vissza. Kérem ezt a könyvet ne olvassák el! Mert egyszerűen lehetetlen, ugyanis ez egyszer a könyv olvas bennünket. 2. Juhász Katalin: Gerezdek (AB-art, 1994) Juhász Katalin kötete a jégkirálynő fagyos mosolyának fokozatos fölizzá­sáról szóló poéma. A "tündérek hulla­dékán élő" olvasót a hatványozott ko­mikumtól a kínzó félelemig ingerük a gravitáció nagyon is emberi angyalai, szárnyuk suhogása minden finom szö­vésű történetből kihallatszik. Furcsa lí­rában történést emlegetni, de hát ki cá­folná, hogy ahol mozgás van, ott cse­lekvés is lakik. Órákig állunk a szavak mezején, figyeljük a fűben kúszó bo­garat, mígnem lehajlunk érte, hagyjuk, hogy az ujjunkra másszon, és szokat- lansága legyőzze minden más gondo­latunkat. Tenyerünkbe engedjük a vers­sort, figyeljük csápjait, szelvényeit, iz­gat bennünket a látvány egyfelől, féle­lemmel tölt el másfelől: főleg abban a percben, amikor bogárként araszolunk egy ismeretlen, hideg, furcsa szagú tenyéren, tűrve, ahogy csápjainkat, szelvényeinket bámulják. Paul Klee szívesen kölcsönadja a sze­mét. Bérbe vehető, Uram, ön Eliot orrával szagolhat, s hölgyem, önnek engedé­lyezett, hogy meg is pöckölhesse picit. Ginsberg kezével hogy esik a tapin­tás? A nagy, posztmodem kölcsönző ki­tárta kapuit. A vágyak szárnyakat kapnak Malév nélkül is. Ultra Pampers nélkül is ab­laküvegre ragad a bébi. A huszonhárom éve bámult lábak vi­szont makacsok: nem adják titkukat, verset követelnek, s ha kapnak, minden újra elkezdődik. POKSTALLER LÍVIA A rétegregény Lawrence Norfolk: A Lempriere- lexikon (Európa Könyvkiadó, Budapest 1994) Az a műtípus, amelyet én az alábbi­akban rétegregénynek fogok nevezni, Umberto Ecóval vált ismertté a világ- irodalomban, s bár Ecónak követője sok volt és van, méltó folytatóra csak most, a közelmúltban (1991-ben) talált: Law­rence Norfolk A Lempriére-lexikon cí­mű műve A rázza neve irodalmi tej­testvére, a recenzensek rendre párhu­zamot vonnak a két regény közt. Mi rokonítja a két művet, s a "réteg­regényeket" általában? A rétegregény eklektikus, a regény-műfaj több száz éves története folyamán felgyülemlett formai tapasztalatok és hagyományok — akár a földkéreg egymás fölé rakódó rétegei — ötvöződnek benne, de az e- gyes rétegek külön-külön lefejthetők,

Next

/
Oldalképek
Tartalom