Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Nancy Huston: Romain Gary: Adatlap az utolsó ítélethez
Romain Gary: Adatlap az utolsó ítélethez 1) a nagy, orosz sós uborka 2) a jó szivarok. Pukkadjon meg Freud. Hivatása Anyám a Roman nevet adta nekem (később az is megváltozott), úgyhogy valójában nem volt más választásom. Harminchat év alatt harminc regényem jelent meg. Kezdetben a Gary (az orosz ég ige felszólító módja) írói álnevet használtam, de hat regényt három más írói álnéven írtam. És hatot angolul, ugyanis az orosz, a lengyel és a francia után az angol a negyedik nyelvem. Nem beszélve az amerikai lapoknak írt több száz cikkemről, a Hollywood számára alkotott mintegy húsz forgatókönyvemről... Nem dicsekszem. Dicsekedni sohasem szükséges. A politikához való viszonya Amikor Charles de Gaulle-lal első ízben találkoztam, valahol Afrika legsötétebb sarkában, éppen nőnek öltözve kánkánt táncoltam egy szkeccs- ben, amelyet repülőalakulatom számára szereztem. A tábornok az egész előadás alatt úgy ült ott, mintha karót nyelt volna. Tudtam azonban, hogy akárcsak Jeanne d’Arc, ő is anyám dicső és legyőzhetetlen Franciaországát testesítette meg. így aztán mindvégig rendíthetetlen gaulle-ista maradtam. Három évig képviseltem Franciaországot az Egyesült Nemzetek Szövetségében, New Yorkban. Ez elég volt ahhoz, hogy egyszer s mindenkorra kiábránduljak politikai reményeimből. Hitvallásom egyszerű volt: minden szenvedővel azonosultam. A csirkéken kívül. Csirkének ugyanis nem tudtam magamat elképzelni. Étvágya Ültőhelyemben megettem általában egy egész csirkét. Vagy egy fél sertéscombot. Plusz egy kiló spárgát. S utána hét joghurtot: ham, ham, ham. A mennyiség számomra fontosabb volt a minőségnél. Ez vonatkozott az írásaimra is. Farkas módjára mindent fölfaltam, féltem az ínségtől. Fölfaltam a hozzám közel állókat is, elnyeltem az életüket, hogy
