Irodalmi Szemle, 1995
1995/3 - Nancy Huston: Romain Gary: Adatlap az utolsó ítélethez
Nancy Huston gátlástalanul változtassam át irodalommá, amelyet, ha rossz napom volt, szarnak neveztem. "Paul, vigyázz! — szokta mondani Jean Seberg, az exfeleségem unokaöcsémnek, Paul Pavlowitchnak. — Romain kannibál, ne menj túl közel hozzá." Igen, fölfaltam mindent. De adtam is: egyik könyvemet a másik után, ezer oldalakat kínáltam föl a világnak — vegyétek, hallgassátok, álmodjatok, nevessetek, sírjatok, gondolkodjatok — engedjétek meg, hogy még többet adjak! — úgy dobáltam a szavaimat a levegőbe, mint ahogyan a cukorkát szokták, hogy az emberek boldogok legyenek. Ha jó napom volt, az irodalom — s a cirkusz, a mozi, s az illúzió és a bűvölet minden formája — a legnagyobb érték volt számomra. Sohasem hittem viszont, hogy a szenvedést ellensúlyozhatná. Neme Férfi. Igaz, csak látszottam mahometnek, az igazi értékeim nőiek voltak. Sebezhetőség, szívélyesség, könyörületesség, nemesség. A világ belehal az álférfiasságába. Hatalomvágy, modern háború, nukleáris fegyverek, kapitalista verseny: mindez mesterséges nemi szerv azok számára, akik nem bíznak saját férfiasságukban. Ami engem illet, az én férfiasságom the real thing volt. Aztán elvesztettem (lásd a 3. számú természeti törvényt). Irodalmi témái Sárkányok. Öregedő férfiak szexuális tehetetlensége. Elefántok mészárlása. Arab fiú Belleville-ben. Egy volt nácit a holocaust után évtizedekig kínzó halott zsidó színész. Fekete Párducok. Lengyel ellenállók.. Ski bums... Kitüntetések, hírnév Szívesen morzsolgatom — olvasóként — az élettől kapott ékszereim füzérét: a felszabadító harcok résztvevőjének érmét, a Becsületrendet, a Goncourt-díjat, az Első francia konzul címet... Morzsolgatom olvasóként: mintha értelmüktől megfosztott, betanult szavakat mormolnék. Pedig micsoda fontossággal bírtak számomra ezek a szavak, ezek az olvasószemek. Miért csak konzul, miért nem nagykövet? Miért csak Goncourt-díj, miért nem Nobel-díj? Miért csak egy személy voltam, miért nem kettő?
