Irodalmi Szemle, 1995

1995/2 - Az Irodalmi Szemle köszönti a 70 éves Rákos Pétert

Az Irodalmi Szemle köszönti a 70 éves Rákos Pétert

felelős a világnak, melynek kalauzává szegődött." (Az írástudók árulása, 1928). Rákos Péter az irodalom "Igazának" kalauzává szegődött, s közben mindig a maga útját járta, s az ideológiai kényszerzuhhonyok idejében sem lett hűtlen eszméihez, melyek summáját fent említett kötete Előszavában olvashatjuk: "...az irodalom »igazán« nemcsak olyasféle igazságot értek, amilyen a gondolaté. Azt akarom vele jelezni, hogy az ősrégi értékkategóriák, a »szép«, és a »jó« és az »igaz« egyaránt polgárjoggal bír az irodalomban és a vele foglalkozó tudományban, talán még külön is hangsúlyoznám, hogy a szép és a jó mellett az igaz semmivel sem kevésbé, s mellőzése nem csekélyebb hiba, mint túlbecsülése." Ez a szellemiség hatja át a mennyiségre talán nem, de minőségben mindenképpen kivételes nagyságrendű életművét.

Rákos egyformán és részletekbe menően járatos a cseh és a magyar irodalomban, de irodalomszemlélete, irodalmi munkássága szélesebb bázisra, Európa soknyelvű kultúrájának ismeretére és széles világirodalmi tájékozottságra épül. Hivatásából adódóan persze a magyar irodalom áll tudományos érdeklődése középpontjában. Csaknem négy évtizedig oktatta a magyar irodalom és kultúra történetét a prágai Károly Egyetemen — elévülhetetlen érdemeket szerezve a csehországi hungarológia megalapozásában és fellendítésében. Tanítványai közül olyan elismert tudós hun- garológusok kerültek ki, mint Richard Pražák, Jaroslava Pašiaková és mások.

Oktató-nevelő munkája mellett kezdettől fontos feladatának tekintette a magyar irodalom csehországi népszerűsítését és a cseh—magyar irodalmi és kulturális kapcsolatok kutatását, ápolását. Az utóbbi témakör elvi kérdéseit, fellelhető eredményeit, vele kapcsolatos elgondolásait A magyar— cseh irodalmi kapcsolatok három évtizede (1976) című összefoglaló tanulmányában fejtette ki részletesen. A kapcsolatok természete, a kapcsolatkutatás lényegi feltételeire vonatkozó nézeteit azonban egy interjúban fogalmazta meg a legtömörebben: "Az irodalmi — vagy kulturális — kapcsolat bonyolult valami. Öröm megállapítani, hogy van, de naivság követelni (bár szabad kívánni), hogy legyen. Alapvető létezési formája: egymás kölcsönös megismerése. " (Vö.: Vasárnapi Új Szó, 1970. I. 18.) A témakör kulcsszava tehát a kölcsönös megismerés, a mindennemű közeledés, értékcsere és kapcsolat nélkülözhetetlen feltétele.

Rákos Péter nemegyszer kifejtett meggyőződése, hogy a közép-európai népek kultúrája, így irodalma is, sok hasonlóságot mutat, melyek feltárása és közkinccsé tétele segítheti a népek közeledését, kultúrájuk kölcsönös gazdagodását. Ez egyik ösztönzője ama kiterjedt, intenzív törekvésének, hogy a magyar irodalom legértékesebb és legsajátabb műveit minél