Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Mészáros András: Alexandnai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere
Alexandriai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere közbeszúrása (...); azutánok álló "haec ille" szók, magok azírók, kikből az idézetek vannak véve; a tárgyalási, okoskodási mód: mindez annyira Pelbártra emlékeztet, hogy a részletek részleteibe menve könnyű volna a verses legendába foglalt eszméket, képeket s elveket annak prédikációiból vett párhuzamos helyekkel úgy kisémi, hogy nem a költemény compilált volta, hanem a szerző azonossága fogna minden lépten nyomon kitűnni. "5 Ezen állításaihoz Szilády a Pelbárt munkásságáról szóló könyvében még egy érvet sorakoztat fel. Felhívja a figyelmet Rajmundus bíboros Bázelben 15()4-ben (Pelbárt halálának évében) megjelentetett terjedelmes Katalin-legendájára. Rajmundus csak kiadója volt a legendának, az írójáról a könyv előszava világosít fel bennünket. Eszerint a szerző ferences szerzetes és a teológia professzora — akárcsak Pelbárt. Tartalmát tekintve pedig ez a bázeli kiadvány annyiban tér el a magyar verses legendától, hogy "Alphorabius" helyett "Makrobius"-nak nevezi a csillagjóst. Ennek a könyvnek a nyolcadik fejezetében utalás történik arra, hogy a szerző egy domonkosrendi szerzetestől kapta azt az Annales históriáé című művet, amelyből a római történetre vonatkozó tudnivalókat merítette. Sőt innen származik a verses mű terve is, valamint a szentnek a pogány bölcsekkel folytatott disputája is. Szilády egyértelmű véleményét nem osztja Volf György, aki szerint az Érsek- újvári kódex tartalma kétségtelenül kompilláció. Ez a kijelentése arra utal, hogy a kódexben foglalt írások nem ugyanabból a forrásból származnak. Azaz az egyértelműen Pelbártnak tulajdonítható prédikációktól eltérően a legenda alighanem más eredetű. Volf kitér az állásfoglalás elől, és azt írja, hogy "nem ereszkedem annak a kérdésnek bírálatába se, hogy régi költészetünk e drága gyöngye csakugyan Temesvári Pelbárttól származik-e." Horváth Cyrill viszont már egyértelműen ítél. 1891-ben8 még csak kételyeit fejezi ki, hogy Pelbárt lett volna a legenda írója. A fő ok, amiért Horváth kétségbe vonja Pelbárt szerzőségét, hogy Pelbárt határozott ellensége volt az asztrológiának, és beszédeiben ki is kelt ellene. Az ő latinul írt Katalin-legendájában nincs is helye a csillagjóslásnak. A verses legendában viszont Alphorabius rendes foglalkozása az asztrológia. Ellenvetéseit Horváth alaposabban az ItK-beli tanulmányában fejtette ki.9 Összehasonlítja a verses legenda és a Pelbárt Pomertumába foglalt Sermones de Sanctis megfelelő részleteit, és lépésről lépésre kimutatja Szilády érvelésének gyengéit. Többek között azt is, hogy a disputa Pelbártnál "négy fő conclusió" körül forog, míg a verses legendában nyolc vitapont van; hogy míg Pelbárt dialektikusán érvel, addig a legenda sokszor csak utalásokra hagyatkozik. A Rajmundus-szöveget illetően pedig megállapítja, hogy nem ez vette alapul a korábbi verses legendát, hanem éppen fordítva, a legenda támaszkodik — nemegyszer idézve ezt — erre. Mindent összevetve elmondható, hogy a verses legendát Pelbárt inkább nem írhatta, mint írhatta: "Ki lehet mondani, hogy míg esetleg valamely váratlanul előkerülőadat nem találtatik, a tudományos álláspont a verses Katalin-legenda kérdésében a következőket mutatja: 1. A verses mii több forráson alapszik. Ilyen Pelbárt Pomeriumának az elbeszélése, Rajmundus szövege és még
