Irodalmi Szemle, 1995
1995/2 - Mészáros András: Alexandnai Szent Katalin legendájának bölcseleti háttere
Mészáros András egy forrás, amelyből a csillagjóslásra vonatkozó részek származnak; 2. a verses mű nem régibb 1504-nél. "10 A legalaposabb forráskutatást alighanem Katona Lajos végezte el, aki áttekintette a számba jöhető európai Katalin-legendákat. Összehasonlításukból azt szűrte le, hogy Pelbárt feldolgozása és a verses legenda közötti egyezés kimerül az Alphorabius név használatában, de az Érsekújvári kódex magyar költője minden jel szerint kortársa lehetett Pelbártnak, és annak PomeriumÁl jól ismerhette. Viszont ő is megjegyzi, hogy "az Érsekújvári codex verses legendájának vitája a Vulgatában olvashatónál is bővebb, de egészen más dispositio szerint halad, mint PelbártéA létező párhuzamok annak tudhatok be, hogy a korban szélesen elterjedtek bizonyos apologetikus szokások, mégpedig "a szentírás és annak magyarázatai, a pogány bölcsek és költők (kivált Vergilius) és némely apokrif könyvek (főleg Sybillák) Krisztusra magyarázni szokott helyei s más ilyesfélék. Ezekből telt ki már a Vulgata vitája is; ezekből merítette az Érsekújvári codex verselőjének latin eredetije is, meg Pelbárt is a maga ellenvetéseit és védő okait”.12 Thienemann Tivadar volt az, aki a legenda disputájára összpontosítva felhívta a figyelmet arra,13 hogy a Pelbárthoz való kapcsolás alighanem tévútra vezet bennünket, hiszen a bölcsek és Katalin vitájában az averroista arisztotelizmus és a reneszánsz neoplatonizmus ütközik meg egymással. Nem beszélve arról, hogy Alphorabius szinte felmagasztaltatik a legendában, holott Pelbárt keményen kikelt a csillagjóslás ellen. Thienemann elemzésére még visszatérünk. Itt annyit érdemes megjegyezni, hogy ezután már az ő feltevése vált meghatározóvá az irodalomtörténeti értékelésekben. Mondom ezt annak ellenére, hogy Horváth János még nem tartotta eldöntődnek a kérdést, vajon "legendánk magyar verselőjét a Mátyás-féle re- naissanceban is képviselt újplatonizmus szellőjétől már megérintettnek kell-e tartanunk”. 14 Megismételte viszont Thienemann téziseit, ami azt jelenti, hogy nem utasította el őket. Az akadémiai irodalomtörténet is a humanizmus terjedésével számot vető feldolgozásnak tartja a verses legendát.15 Más mai értelmezések is természetesnek tartják megemlíteni a neoplatonikus és hermetikus tanoknak a legendában való megjelenését.16 Az akadémiai irodalomtörténet azonban már figyelmeztet arra, hogy legendánk forrásainak keresésekor segítségünkre lehet a szintén verses cseh vagy lengyel Katalin-legenda. A korábbi elemzések ugyanis elkerülték ezeket, vagy nem tudtak róluk. A cseh irodalomtörténészek — amint látni fogjuk — némely ponton messzebb jutottak a források feltárásában, amelyek ugyanúgy lehetnek a magyar verses legenda forrásai is. 2. A cseh Katalin-legenda a magyar társánál korábbi: valaamikor a 14. század harmadik negyedében keletkezett. A komparációnak ezt figyelembe kell vennie,
