Irodalmi Szemle, 1994
1994/2 - CSUKÁS ISTVÁN: Hold ragyog, só ömlik kisiklott vagonból
CSUKÁS ISTVÁN Hold ragyog, só ömlik kisiklott vagonból Hold ragyog, só ömlik kisiklott vagonból, éren át, réten át, a mélyen hűtött űrön át sétál szívem, elege volt a fájdalomból, nem kelleti magát, nem hord tajtékból ruhát. Már eddegélek. Hátamon az ablak szárnya, éj-nap, éj-nap, nyílik, csukódik holtig. A magány: a falon szívem halhatatlan árnya. Életem elfogy, elárul, örökre elkallódik.
/
