Irodalmi Szemle, 1994
1994/9 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Magyar írószervezkedési kísérletek az első Csehszlovákiában
Magyar írószervezkedési kísérletek... egyébként elismerést érdemelt: alakuló közgyűléssé nyilvánítva magukat nemcsak a választmányt és elnökséget választották meg, hanem egyéb kisebb bizottságokat is (gazdasági, becsületügyi stb.). Elnök Sziklay Ferenc, ügyvezető elnök Kaczér Illés, alelnök Simándy Pál, titkár Győry Dezső lett, s a húsztagú választmány a következőkből állt: Darvas Henry, Darvas János, Farkas István, Földes Sándor, Herczeg Gábor, N. Jaczkó Olga, Jankovics Marcell, Lányi Menyhért, Mécs László, Mihályi Ödön, Neubauer Pál, Rácz Pál, Sándor Imre, Sebesi Ernő, Szenes Erzsi, Szvatkó Pál, Tamás Mihály, Tilkovszky Béla, Vécsey Zoltán, Vozári Dezső. Az elnökség tisztelgő levelet küldött a köztársasági elnöknek, az iskolaügyi minisztériumnak, Szlovákia teljhatalmú miniszterének, a Csehszlovák írók Szindikátusának, és aztán berekesztette az összejövetelt. Sajnos, ez a berekesztés a szabályszerűen alakuló szervezet végső tette is volt, mert a tényleges megszervezés az elharapódzott világnézeti ellentétek, viták miatt megint csak kudarcba fulladt. A következő évben, 1927-ben a kassai Kazinczy Társaság tett új kísérletet. Ez a népszerű és agilis helyi egyesület már 1924-ben, fennálásának 25. évfordulóján olyan alapszabály-módosítást eszközölt, hogy országos irodalmi egyesületté fejlődhessék; ennek előkészítéseként rendes tagjai sorába választotta az összes szlovákiai és kárpátaljai írót (és művészt), de a hatóságok résen voltak és a szép tervet jogi ellenérvekkel megakadályozták. 1927-ben a Társaság elnöke: Sziklay Ferenc a Simándy Pál akciójához hasonló szavaztatással állította össze a csehszlovákiai magyar írók névsorát, és azt a Tátraszéplakon ülésező választmány a Társaság írói szakosztályaként fogadta el. Sajnos, ez az akció sem volt több demonstratív gesztusnál. A Kazinczy Társaság 1924-től meg tudott valósítani az írók számára egy szerény folyamatos könyvkiadást, de az országos íróegyesület intézményes kialakítására jogi lehetősége nem volt. Ennek ellenére érdemes bemutatni „a csehszlovákiai magyar író elnevezésre méltók” névsorát, mert az a nehezen bontakozó irodalmunk akkori fejlődési állapotához képest reális felmérés volt. íme, a „megszavazott” harmincnégy író: Alapy Gyula (Komárom), B. Palotai Boris (Kassa), Darkó István (Kassa), Darvas János (Prága), Egri Viktor (Nagyszombat), Farkas István (Ipolyság), Fábry Zoltán (Stósz), Forbáth Imre (Prága), Fülöp Árpád (Ungvár), Győry Dezső (Prága), Herczeg Gábor (Pozsony), Jarnó József (Pozsony), Juhász Árpád (Kassa), Kelem- béri Sándor (Kassa), Keller Imre (Kassa), Mécs László (Királyhelmec), N. Jaczkó Olga (Tarna), Páll Miklós (Pozsony), Rácz Pál (Ungvár), Sándor Imre (Prága), Sá- rosi Árpád (Kassa), Schalkház Sára (Kassa), Sebesi Ernő (Eperjes), Simon Menyhért (Munkács), Szenes Erzsi (Prága), Szeredai-Gruber Károly (Pozsony), Sziklay Ferenc (Kassa), Szombathy Viktor (Rimaszombat), Tamás Lajos (Pozsony), Tamás Mihály (Beregszász), Tichy Kálmán (Rozsnyó), Vécsey Zoltán (Prága), Vozári Dezső (Prága), Wimberger Anna (Pozsony). A harmincas évek második feléből két próbálkozást ismerünk: egyikre, a Darkó István és Gömöry János által kezdeményezett Csehszlovákiai Magyar írók Gazdasági Egyesülete formális megalakítására 1938 nyarán került sor, s így gyakorlati realizálása már elmaradt. A másik próbálkozás korábban történt, s kezdeményezői a nyitrai Híd Kiadó vezetői: Dallos István és Mártonvölgyi László voltak. Ők 1937—
