Irodalmi Szemle, 1994
1994/9 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Magyar írószervezkedési kísérletek az első Csehszlovákiában
Turczel Lajos 38-ban jelentették meg legnagyobb kiadói vállalkozásukat: a Szlovenszkói Magyar írók Antológiája négy kötetét, s ennek folytán már 1935-ben intenzív kapcsolatot teremtettek az összes íróval (itt élővel és elszármazottal). Reményteljes szervezkedési kísérletüket a Csehszlovákiai Magyar Irodalmi Szövetség akkori megalakítása keresztezte és akasztotta meg. Annak kezdeményezője a kisebbségi politikai és kulturális ügyekben nagy befolyású Egyesült Magyar Párt volt, amelv a már említett két ellenzéki párt fúziójából 1935-ben jött létre. A szívós Dallos István a Szlovák Állam összeszűkült magyar irodalmi életében is megpróbált íróegyesületet szervezni. Ásgúthy Erzsébettel együtt többször szorgalmazta a Szlovákiai Magyar Irodalmi Céh megalakítását, de erre az idő rövidsége miatt nem került sor. II. Egy katolikus kísérlet hatósági meghiúsítása Az eddig felsorolt, ismertetett szervezkedési próbálkozások olyan országos íróegyesület létrehozására irányultak, mely az írókat politikai és vallási különbség nélkül fogja össze. Emellett vallásfelekezeti írótársaságok alakítására is volt törekvés. A reformátusok már 1923-ban megalakították a Református Irodalmi Társaságot. Ez azonban nem nyilvános, hanem belső egyházi szervezet volt, s a szlovákiai magyar református egyház Léván tartott I. zsinatján született meg. A tagjai szinte kivétel nélkül teológusok, lelkészek voltak, és szervezeti tevékenységük a hivatalos egyházi laphoz: az 1921-től 1938-ig fennálló Református Egyház és Iskolához kötődött. A katolikus szervezkedési kísérlet 10 évvel később: 1933-ban történt, s a kezdeményezés a rozsnyói Sajó-Vidék című katolikus hetilapnál indult el. Ez az 1918 e- lőtt is létező lap Csehszlovákiában 1920 elejétől 1937 végéig jelent meg, s noha „független politikai, társadalmi, gazdasági és irodalmi hetilapnak” jelezte magát, szoros kapcsolatban állt az Országos Keresztényszocialista Párttal. S ami nagyon fontos: a Sajó-Vidéknek saját nyomdája és katolikus hitbuzgalmi és népszerű ismeretterjesztő könyveket megjelentető kiadóvállalata is volt, melyet 1922-től dr. Po- tocsny József vezetett. A szervezkedő írók és publicisták (köztük Mécs László, Pfeiffer Miklós, Sinkó Ferenc) a Sajó-Vidék Kiadóvállalatot a leendő egyesület bázisának tartották, s a szervezkedés szóvivőjéül Potocsny Józsefet választották meg. A szervezkedéssel kapcsolatos hivatalos írásos dokumentumok a pozsonyi Állami Központi Levéltárban (Štátny ústredný archív) találhatók, éspedig az akkori pozsonyi rendőrigazgatóság (policajné riaditefstvo) aktáiban. Az anyagok kivétel nélkül szlovák nyelvűek, de itt magyar fordításban idézem őket. Az első, 65/725. sz. dokumentum az az 1933. január 30-án Rozsnyón kelt levél, melyben Potocsny az egyesületi jog előírásainak megfelelően bejelenti a rendőrigazgatóságnak a tervezett alakuló közgyűlés helyét és idejét: „10-15 csehszlovákiai katolikus magyar író nevében tisztelettel bejelentem, hogy 1933. február 10-én 10 órakor a pozsonyi róm. kát. egyház Lőrinckapu utca 3. sz. alatti helyiségeiben baráti megbeszélést tartunk, melynek célja a politikamentes katolikus irodalmi egyesület megalakítása. Kérem a bejelentés tudomásulvételét, és maradok teljes tisztelettel Dr. Potocsny József. ”
