Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - DANYIIL HARMSZ: Esetek
Danyiil Harmsz Aztán az ablakon kihajolt egy harmadik öregasszony is, aztán egy negyedik, aztán egy ötödik. Amikor a hatodik öregasszony is kihajolt, elegem lett belőle, hogy őket bámuljam, elmentem a malcevi piacra, ahol — mint mesélik — valaki kötött sálat ajándékozott egy vaknak. 2. Szemjon Szemjonovics feltette a szemüvegét, odanézett a fenyőfára és látja: a fenyőn egy paraszt ül és az öklét mutogatja neki. Szemjon Szemjonovics levette a szemüvegét, odanézett a fenyőfára, és látja, hogy a fenyőn nem ül senki. Szemjon Szemjonovics feltette a szemüvegét, odanéz a fenyőfára, és megint látja, hogy a fenyőn egy paraszt ül és az okét mutogatja neki. Szemjon Szemjonovics levette a szemüvegét, és újra látja, hogy a fenyőn nem ül senki. Szemjon Szemjonovics megint feltette a szemüvegét, odanéz a fenyőfára, és újra látja, hogy a fenyőn egy paraszt ül és az öklét mutogatja neki. Szemjon Szemjonovics nem kívánta elhinni a dolgot, ezért optikai csalódásnak minősítette. 3. Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy asztalos. Kusakov volt a neve. Egyszer elment a boltba enyvet vásárolni. Az utcákat takaró hó és jég olvadt, így a boltba vezető út is síkos volt. Az asztalos tett néhány lépést, elcsúszott, elesett és felsértette a homlokát. — Eh! — mondta az asztalos, feltápászkodott, bement a patikába, flastromot vett, s a homlokára tapasztotta. De amikor kilépett az utcára, s tett néhány lépést, megint elcsúszott, elesett és felsértette az orrát. — Fú! — mondta az asztalos, bement a patikába, flastromot vett, s az orrára tapasztotta. Aztán újra kilépett az utcára, újra elcsúszott, elesett és felsértette az arcát. Megint be kellett mennie a patikába, s ezúttal az arcára ragasztott flastromot. — Nézze csak — mondta az asztalosnak a patikus —, maga olyan gyakran esik el és sérti fel magát, hogy azt tanácsolnám, vegyen egyszerre több flastromot. — Nem — mondta az asztalos —, többször nem esem el. Ám amikor kilépett az utcára, megint elcsúszott, elesett és felsértette az állát. — Undorító síkosság! — ordított fel az asztalos, és besietett a patikába. — Látja — mondta a patikus. — Megint elesett. — Nem! — ordította az asztalos. — Nem akarok hallani semmit! Adjon gyorsan egy flastromot! A patikus adott neki egy flastromot, az asztalos leragasztotta az állát, és hazasietett. Otthon azonban nem ismerték fel, és nem engedték be a lakásába.
