Irodalmi Szemle, 1994
1994/10 - E. FEHÉR PÁL: Néhány szó Danyiil Harmszról
r »át '■-M*?* Néhány szó Danyiil Harmszról A tájainkon viszonylag kevéssé ismert orosz írónak az idén tavasszal második kötetét is kiadták, mégpedig Prágában [Dobytku smíchu netreba (A marha ne nevessen!) címmel, Martin Hnil tolmácsolásában], illetve Pozsonyban [szintén cseh nyelven Čtymohá vrána (Négylábú varjú) címmel, Ondfej Mrázek fordításában]. Magyarul eddig semmi sem jelent meg tőle. Kötetbe gyűjtve oroszul is csak 1991- ben jelentek meg írásai, halála után jó néhány évtizeddel. Hiába, ennek az orosz írónak ilyen különös utóélet adatott. Igazi élete sem szűkölködött a paradoxonokban. Valójában nem is Harmsznak hívták: anyakönyvileg bejegyzett neve Danyiil Juva- csev volt (1942. február 2-án halt meg egy börtönkórházban, harminchatodik életévében.) Személyi igazolványában — a hivatalosság megkerülésével — saját kezűleg javította ki családnevét az általa választott művésznévre. Édesapja a Narodnaja volja (Népakarat) elnevezésű forradalmár csoporthoz tartozott, és ezért 1883-ban életfogytiglani száműzetésre ítélték. A Szahalinon raboskodó foglyot útirajzában Csehov is megemlíti, mint „nagyszerű, munkaszerető és jó embert". És csodabogár is volt: például kiszámította, hogy fiát mikor kell nemzenie, hogy pontosan újévkor szülessen. Ezért a gyermek születéséig csak az általa kiszámított napon élt házaséletet feleségével. Végül mégiscsak tévedett: Danyiil 1905. december 30-án látta meg a napvilágot Pétervárott. Kitűnő képzést kapott: a Nagy Péter által alapított német iskolát végezte, és jól tudott angolul is. Talán nem véletlen, hogy Milne Micimackóját ő fordította oroszra. A legrettenetesebb sztálini években, amikor a terror már személyét is fenyegette, naplójában ezt jegyezte fel: „Semmit sem tudok csinálni. Nem akarok élni. ” De alig egy héttel később azt is megvallotta önmagának, hogy mit nem tudott megcsinálni: „Az szeretnék lenni az életben, aki Lobacsevszkij volt a geometriában... ” Lobacsevszkij — mint ismertetes - a mi Bolyai Jánosunkkal egy időben fedezte fel a nem euklideszi geometriát. Új világot teremtett, miközben semmilyen elképzelése nem volt a valóságról. Ugyanebben a naplóban olvashatók ezek a mondatok: „Azt pletykálják, hogy minden nőnek levágják a seggét, és kihajtják őket sétálni a Volodarszkij utcába. Ez nem igaz! A seggüket nem fogják levágni!” Ha a nők hátsó felét általában békében is hagyták abban az 1937-es esztendőben, az emberek millióinak elhajtása — sajnos — igaz volt. Danyiil Harmsz az orosz avantgárd második nemzedékéhez tartozott. Nyikolaj Zabolockijjal, Konsztantyin Vaginowal, Alekszandr Vvegyenszkijjel és másokkal együtt. Kivétel nélkül mindannyian megjárták a sztálini börtönöket, s csupán Zabo-
