Irodalmi Szemle, 1994
1994/7-8 - 440 éve született és 400 éve halt meg Balassi Bálint - HARGITTAY EMIL: A Balassi-kutatás új eredményeinek alkalmazása a verselemzésekben
440 éve született és 400 éve halt meg Balassi Bálint verseiben egyaránt megtalálhatók az olasz, lengyel, cseh, német, török, latin vágáns és reneszánsz költészet reminiszcenciái. Petrarca hatását és Balassi petrarkizmusát a korábbi szakirodalom alaposan feltárta (Eckhardt Sándor, 1972. 253—266., Bar- lay Ö. Szabolcs, 1966.). Az igazi fordulatot költészetében a három 15—16. századi neolatin költő (Hieronymus Angerianus, Michael Marullus és Johannes Secundus) 1582-ben Párizsban megjelent verseskötetének (Poetae trés elegantissimi) megismerése jelentette. E költőktől nemcsak fordítási anyagként vett át verseket, hanem költői semléletét és technikáját is befolyásolták (Klaniczay, 1961. 203—207.). Zsoltárparafrázisainak készítésekor felhasználta a kortárs George Buchanan és Theodor Beza átköltéseit. Széles tájékozottságának ismeretében nem lehet meglepő, hogy Cristoforo Castelletti 1587-ben (3. kiadásban) megjelent olasz Amarillijét már 1588-ban átültette magyarra. A Szép magyar komédia hazai viszonyok közt való műfaji jelentőségét, elsőségét világosan látta, amikor műve ajánlásában így fogalmazott: „Akarám azért ez komédiaszerzést új forma gyanánt elővenni, hogy ha az ott benn való ifjak az ideki valókat az versszerzében nemcsak követték, hanem sokkal inkább meg si előddzötték, ebben sem maradnának el az ide valóktúl. Sőt indulnának el utának; így én részemre penig ezt sem bánom, ha azt is, mint a versszerzést, elveszik tőlem.” A Prológusban pedig: „Ha én is azért az magyar nyelvet ezzel akartam meggazdagítani, hogy megesmérjék mindenek, hogy magyar nyelven is meglehetne ez, azmi egyéb nyelven meglehet, ez jó akaratért nem érdemiem, hogy botránkozónak híjanak az emberek” (Gyarmati Balassi B.: Szép magyar komédia, 1990. 7., 12.). A külföldi minták figyelembevétele, sőt követése nem jelentette azt, hogy Balassi nem használta volna fel, még kevésbé, hogy elvetette volna a hazai hagyományt. Balassit megelőzően csupán néhány törmeléke ismert szerelmi témájú költészetünknek, virágénekeinknek. A szerelmi költészetben Balassi által felhasznált képkincs, frazeológia és szintaxis azonban rendelkezésre állt, jórészt kimutatható a Balassi e- lőtti 15—16. századi magyar nyelvű vallásos műfajokat ránk örökítő magyar yelvű kódexekben (Kőszeghy, 1988.). Maga Balassi többször is egybemosta a vallásos és szerelmi képzetkört és frazeológiát. Például a vallásos kontextusban megjelenő, erényeket kifejező három bibliai virág, a rózsa (1. a mitológiában is!), a liliom és a viola nála az udvarló versekben kapnak helyet. A szakrális és profán témák kifejezése esetenként annyira egybemosódik, hogy a nevek és az utalások megfelelő megváltoztatásával vallásos vers szerelmi költeményként (és fordítva is) értelmezhető. (Pl. az „O, szent Isten és a Kegyelmes szerelem kezdetű versekben.) Balassi tudatosságát bizonyítja, hogy a ’’Bizonnyal esmérem rajtam most erejét... kezdetű Anna-vers mellett ott áll a Bizonnyal esmérem rajtam nagy haragod... kezdetű istenes" (Geréz- di-Klaniczay, 1964. 462.). A mindkettőben kétszer előforduló „annak” szó aligha félreérthetően Losonczi Annára utal (Gyarmati Balassi Bálint Énekei, 1986. 268— 269.). Mindezt a középkori nőszemlélet és szerelemideológia teszi érthetővé, mely szerint a férfi a nőt istenasszonyként tekinti, s magát megalázva „imádja”, hódol neki.
