Irodalmi Szemle, 1994

1994/7-8 - TANDORI DEZSŐ: Valami befut

TáMFlABf

Valami befut

A háttérben a Duna-part fái. Itt szemközt maga a Duna.

A háttér fái jellegzetesen úgy sorakoznak, ahogy galopp-pályák körül szokásuk. Dortmundban közeledem Wambelhez, egy ottani negyed, tél van, sebaj, örök talaj

— dirt, equitrack, fibresand, homok, Sandbahn —, villanyfény. Esik az eső. Gyalogolok. Még Mülheimben pakoltam be a táskámba ezt a három kilónyi úti prospektust, valami Kanári-szigetek. Semmi közöm hozzájuk, valaki másnak lenne, de hát elered az eső, kedvem szottyan, múlik, amire szottyant, lerakom az úti füzeteket, egyiken épp Ibiza látképe, valami rendezett halomnyi fára, cserepek is vannak felül, gerendázat belül, könnyű az elhelyezés. A fák. A háttérben a Duna-part fái Bécs- ben, Freudenau a helyszín, egy éve nem jártam ott, süt a nap, kora délután, igazi ga- loppnéző-idő kutyáknak, gyerekeknek, nőknek, férfiaknak. Egy órával később kezdenek, mint hittem, aztán még fél óra csúszás. Időzöm. Cigarettázom. Törtön- jék. Isten...pampam...Körmén ég. Egy vers, sose fog összejönni. Jó a bécsi galopp. Kedvelem. Senkiről semmi rosszat, mégis: jelentéktelen. A zsokék eminnen-onnan toborzódnak. Pozsonyból is járnak át, épp egy kedves „Am. L. Végh” indul, persze, egy amatőrfutamban. Majd. Mindenkit szeretettel, érdemei sorolásával üdvözölnek, nemzetek zászlói lengenek, családias a hangulat.

A galoppsport újság címlapján a fák, a freudenauiak. A Duna valóságos, az én Dunám. Látni fogom, pár óra múlva, London, azaz Dublin felé tartva a gépből.

Open Heart, ő nyerte az első, késve kezdett futamot a Freudenauban. Emlékszem, négyéves érzésem tért vissza. Bold Citizen? City Night? Nem, City Night egy ír ló. Mindegy, a nadrágod fölteheted rá, mondta alkalmi barátom, egy zsoké veje. Volt velünk egy kutya, az kiharapta a nadrágom, féltékeny volt a haverolás miatt? Dublinben ma az összecérnázott, mustárszín kordnadrágban megyek a túl széles utcákon a túl lapos és egyszerű-szögletű, néhol vad színekre mázolt házak közt, micsoda pirosak, sárgák, kékek. A Galoppsport címlapján a zsokémezek: pirosak, kékek, bordók, sárgák. Am. L. Végh. És Am. Frau Martin. Majdnem minden második jobb bécsi galopplónak köze van möszjő Marteenhez. Még nem volt Szpéró madarunk, de a Koala Kártyabajnokságban egy klubot Martin (a halászmadár, ilyenféle francia neve van, kb.) és Sparrow volt, ezt ejtettük Szpérónak.

Am. Frau Martin szépen nyer Kákánián, nem is, Kákánia az az egyelőre homályba veszett Musil-projektum, itt majd Pozsonynak kéne újra szólnia, leszek-e istállózsoké a dologban, magyarán, leszünk-e mind együtt szépen az osztrákok istállőzsokéi. Magyar lovasok, lovak is járnak át versenyezni Ausztriába. Fura, hallom később, azért indult olyan keservesen a versenynap, mert a zsokék sztrájkolni