Irodalmi Szemle, 1994
1994/5 - MONOSZLÓY DEZSŐ: Trisztán és Izolda
MONOSZLÓY DEZSŐ Trisztán és Izolda (Hangjáték) Hangok: TRISZTÁN IZOLDA RENDEZŐ Próba valamelyik pinceszínházban. A színpadon Trisztán és Izolda. A nézőtéren — ölében magnóval — a rendező ül. A magnó régi francia szöveget játszik.) Isot, Isot la Blonde Merveil de Tout le Monde! Isot ma drue, Isot M' Amié, En Vous ma Mórt en Vous ma Vie! (Amikor a versnek vége szakad, magános taps.) TRISZTÁN: (Tapsol.) Köszönjük a zenei aláfestést. RENDEZŐ: Ez is adhat valami inspirációt, nem? TRISZTÁN: Tegnap egész este Wagnert hallgattam (a „sóvárgásmotívumot " dúdolja). RENDEZŐ: Igen, igazad van, ez a „sóvárgásmotívum” Wagnernél fontos építőelem, és a halálmotívum (énekli) Unbewuj.it, höchste Lust... Ezt ugyan Izolda énekli, de egyúttal a te motívumod is... Ma csak a harmadik felvonást akarom próbálni, a másodikkal úgy-ahogy megvagyunk. TRISZTÁN: Hát ami azt illeti, elég nehezen alakul. IZOLDA: Már kezdem megszokni. TRISZTÁN: Egy mai darab, és folyton ezek a mondái földrajzi meghatározások. IZOLDA: Ez eleinte nekem is idegen volt. RENDEZŐ: Tekintsétek ezeket is pusztán zenei motívumoknak. TRISZTÁN: Csakhogy mi nem énekelünk. Egy modern lakásban ágálunk, s akkor az ilyen bemondások, hogy szállj hajómra, meg Tintajol vára, ezzel nehéz megbékülni. RENDEZŐ: Nem értem, mi bajod van a mi öreg Trisztánunkkal. Szavamra, nekem sokkal következetesebb, mint a mondái Trisztán, aki fiatal
