Irodalmi Szemle, 1994

1994/4 - TURCZEL LAJOS: A Magyar Minerva helye a két háború közti irodalmi sajtónkban

A Magyar Minerva..

Minerva is fölkarolta ezt az ügyet. A legnagyobb számban versfordítások jelentek meg. A fordított költők (Rudolf Dilong, Viktor Dyk, Adolf Heyduk, Janko Jesen- ský. E. B. Lukáč, Daňo Okáli, Martin Rázus, Antonín Sova, Ján Smrek és Jiŕí Wol- ker) közül Jesenský, Lukáč, Rázus, Smrek és Wolker többszörösen szerepeltek. Próza Milo Urbantól és J. C. Hronskýtól jelent meg Vájlok, illetve Fenyves Mária fordításában. A versfordítók (Sípos Győző, Petneházy Ferenc, Darvas János és Bellyei László) közül Sípos és Petneházy voltak a legaktívabbak, a legszínvonalasabbak pedig a Hegyország hangja címmel magyar nyelvű szlovák lírai antológiát kiadott Darvas, valamint Petneházy Ferenc. Vájlok szlovák tárgyú tanulmányait és kritikáit fentebb már említettük, és tudunk a Petneházy által gondozott rendszeres és igényes Szlovák folyóiratszemléről is. Említésre méltó az is, hogy a IX. évfolyam összevont utolsó 7-8. számában W. Wimberger Anna Milo Urban magyarra fordított regényéről, Az élő ostorról igényes méltatást írt.

Jegyzetek:

1. A szatmárnémeti születésű és jogvégzettségű Reinel János 1918 előtt megyei tisztviselő volt Pozsonyban. Az államfordulat után újságíró lett, s 1919 és 1922 között a Má- tyusföldi Lapoknak, 1927-től 1932-ig pedig a keresztényszocialista Magyar Néplapnak a főszerkesztője volt. 1928 és 1932 között az Új Aurora-almanach is az tí szerkesztésében jelent meg.

2. A pozsonyi születésű Walla Frigyes az 1945 és 1948 közötti magyar jogfosztás felszámolása után a könyvkiadásunkban szerkesztőként működött, a Madách Kiadótól 1970- ben ment nyugdíjba, s így még a Tóth László—Varga Imre nemzedék tagjai is jól ismerték őt.

3. A Magyar Minerva számai változatlanul 24 x 16 cm nagyságúak voltak, s a címlap tipográfiája sem változott. Közepén a teljes tartalomjegyzék volt feltüntetve, s a szerzők neve mellett a lakhelyük is szerepelt. A lapterjedelem általában 32 oldal volt.

4. Lásd Turczel Lajos: Hőskor és dilettantizmus, In: T. L.: Portrék és fejlődésképek, 1977, 126—136.1.

5. Reményi József a magyarországi irodalmi sajtóval, főleg a Nyugattal is élénk kapcsolatot tartott, s Babits, Kosztolányi nagyra becsülték őt. A Raith Tivadar által szerkesztett félavantgardista lapot, a Magyar Írást anyagilag is támogatta. Lásd: Turczel Lajos: A magyarországi Magyar írás kapcsolatai a csehszlovákiai magyar irodalommal, In: T. L.: Hiányzó fejezetek, 1982, 253—262.1.

6. A legélesebb politikai nézeteltérés 1931—32-ben alakult ki, amikor a Magyar Nemzeti Párt vezetője, Szent-Ivány József a kisebbségi jogok megfelelő bővítése esetén vállalta volna pártjával az aktivista politikát. Ez a terv főleg a csehszlovák kormánypártok politikai rövidlátása miatt hiúsult meg. Ugyanabban az időben Szent-Ivány a Szentivány kúriáknak nevezett három író-összejövetelen sikertelen kísérletet tett az írók szervezeti összefogására, és a szegényes Kazinczy Könyvkiadónak korszerű, rentábilis intézmény - nyé való átalakítására, de az elképzelésekből csak a központi irodalmi lap, a Magyar Írás valósult meg 1932-ben. Ez 1937-ig tartó fennálása idején nyitott kultúrpolitikát folytatott, de a keresztényszocialista párthoz igazodó írók Mécs Lászlóval az élükön a II. évfolyam elején kivonultak belőle. Mikor 1935-ben a két ellenzéki párt egyesült, összeolvadt, akkor elvileg a kultúrpolitikai ellentétek kiiktatódtak, de a gakorlatban az addigiaknál enyhébb mértékben megmaradtak.

7. W. Wimberger Anna Dér című regénye a II. évfolyam 4. számában kezdődik, s 12 folytatásra terjed ki. N. Jaczkó Olga műve (Tolvajok a szentélyben), a III. évfolyam 1. számától 14 folytatást, Tichy Kálmán szatirikus kisregénye pedig VIÍI. évfolyam 1. számától 8 folytatást ért el.