Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - TURCZEL LAJOS: A Magyar Minerva helye a két háború közti irodalmi sajtónkban
A Magyar Minerva.. zarr ötlet volt Szvatkótól a sután verselő Szabó Bélának Villonnal való összehasonlítása, s az a kijelentése is helytálló, hogy Szabónál sokkal jobb költő az a Tamás Lajos, „aki a tipikusan apolitikus szlovenszkói magyar kispolgárság sivár lelkivilágát, szürke kisebbségi hétköznapjait élethűen fejezi ki de akkor már felszisszenünk, mikor a kritikus szemére hányja Szvatkónak, hogy az Új Auróra almanachnak az irodalmi fejlődésünkben betöltött szerepéről „szándékosan vagy feledésből” nem emlékezett meg. Vájlokék fellépéséig a lapban csak Kázmér Ernő volt par excellence kritikus, de ő — mint már tudjuk — az V. évf. 3. számától elhallgatott. A kritikát is művelő régi szépirodalmi munkatársak közül két évfolyamos szünet után újra és tartósan aktivizálódott Tamás Lajos, aki a régi kritikáinál már sokkal jobbakat írt, például Tamás Mihály Sziklán cserje című novelláskötetéről, a Borsodi István szerkesztésében megjelent Magyarok Csehszlovákiában 1918—1938 című könyvről. Dicséretére válik az is, hogy a Magyar Minervában nem kedvelt írókról (Szenes Erzsiről, Szenes Piroskáról és az egykönyves Sáfár Katalinról) elismerő objektív kritikákat közölt. — Erdőházi Hugó gyenge író és kritikus volt, de ennek ellenére Babits- és Koszto- lányi-kötetek ismertetésére vállalkozott. — Az utolsó négy évfolyamban nagyon sok impresszionista minikritikát, köztük filmkritikát írt W. Wimberger Anna. Túlságos rövidségük miatt e kritikák kevés információt közöltek, de — amint azt a VII. évf. 7. számában Németh László Gyászáról közölt „egyperces” is tanúsíthatja — a lényegre jól rátapintottak. — A több lapban publikáló Egri Viktortól a Magyar Minervában csak egy írást találtam: a Szombathy Viktor Én kedves népemjéről készített jó recenziót. A Magyarországról, Erdélyből érkezett kritikák később kerülnek sorra, s itt most már csak a lap pozsonyi születésű és íróként ott debütáló mecénásának, Reményi Józsefnek irodalomkritikáit említem meg. Főleg klasszikus és kortárs amerikai írókat ismertetett meggyőző szakszerűséggel. 15—20 kiválasztottjából íme, néhány név: Irving Washington, R. W. Emerson, J. F. Cooper, Walt Whitman, O. Henry, Stephen Crane, W. S. Maugham. A Magyar író amerikai naplójából című állandó rovatában is számos íróról, tudósról és amerikai irodalmi eseményről értekezett. A magyar írókról készített kritikái is számottevőek, s nagyon érdekes a Pozsonyi emlékeim című önéletzrajzi írása (VII., 2.), mely a Toldy Körben előadásként is elhangzott. A lapban a komáromi Nagy Barnától figyelemreméltó képzőművészeti kritikák s művészettörténeti tanulmányok jelentek meg. Többek közt a pozsonyi barokk emlékekről, a szobrász Rigele Alajosról és a neves festőművésznek, Harmos Károly- nak a komáromi gimnáziumban kifejtett rajzpedagógiai tevékenységéről írt. Harmos művészetét és nevelőmunkáját Szombathy Viktor is melegen méltatta. (V., 9-) A hazai szerzők által írt publicisztikai és tudományos jellegű cikkekből, tanulmányokból is kiemelek néhányat: Pécsi Gusztáv11: Courvoisier kutatásai (I., 1.); Pfeiffer Miklós12: Pázmány Péter (VI., 3.); Haiczl Kálmán: Az esztergomi várbéli ásatások (VIII., 1.); Tamás Lajos: A Toldy Kör története (a VIII. évf. 8. számától a folyóirat utolsó számáig folytatásokban); Manga János: A duda és a „dudanóták” a szlovákiai magyarság néprajzában (X., 1.); Szalánczy Sándor: Az oldott kéve szálai — Utazás a Kassa környéki szórványokban1' (IX., 2-4.); Ölvedi János: A világ gazdasági válságáról (V., 6.); Lincz György: A szlovákiai magyar szövetkezetek helyzete (1939, 2.
