Irodalmi Szemle, 1994

1994/4 - TURCZEL LAJOS: A Magyar Minerva helye a két háború közti irodalmi sajtónkban

Turczel Lajos sz.); Herczogh Marcell: A szlovákiai magyar mezőgazdaság fejlesztése (1938, 8-10. összevont szám); Környei Elek: Tűzhely-építő akarattal a szlovákiai magyarságért (uo.); Mezei Gábor: A Magyar Ház Pozsonyban (1939,1. sz.). A felsorolt írások közül az utolsó négy már a müncheni egyezményt és az I. bécsi döntést követően született. Lincz és Herczogh a szlovákiai magyar gazdasági hely­zetről adtak részletképeket, de a politikai hátteret: Dél-Szlovákia Magyarországhoz való visszacsatolását és a szlovák autonómia kialakulását érintőlegesen sem jelez­ték. Környei írása viszont már a címével utalt az új politikai helyzetre, s aztán kifej­tő módon is szólt róla: „Szent karácsony estéjén a családi tűzhely körül érezzük meg mindnyájan, Szlovákiában maradt magyarok, hogy nemcsak szűk családi körünknek vagyunk a tagjai, de a vérség és a lelkünk szerint egy nagy családnak is: minden magya­rok családjának!... A nagyobbik családról akarok írni most a szlovákiai magyaroknak, akiknek a bécsi döntőbírósági határozat után új tűzhely-építő akarattal kell hozzáfog­niuk a jövő biztosításához. A bécsi döntőbíróság határozatának jelentősége nemcsak abban van, hogy a szlovákiai magyarság túlnyomó részét visszavezette a magyarságba, de abban is új határvonalat húzott, hogy a trianoni sorsban továbbra az anyaországon kívül szakadt szlovákiai magyarság létfenntartási küzdelmében elválassza a húszéves múltat a jövőtől. ”14 Mezei Gábornak a lap utolsóelőtti számában közölt cikke is a megmásult politikai helyzetből indult ki, és a szükségessé vált új tűzhelyépítésre konkrét példát, közösségi tervet is felmutatott: „A bécsi döntés formulái intézkedtek a Szlovákiában maradt magyarság sorsáról és külön kiemelték a pozsonyi magyarok helyzetét — írta —, de mindez nem elég ahhoz, hogy valóban biztosítsa Szlovákiában maradt véreink létét. Ehhez már több kell. Elszánt akarat, munkakészség és kitartás... Ilyen fogadkozásokkal indulunk neki a munkának, és kezdjük el a pozsonyi Magyar Ház megteremtésének erőfeszítéseit. Künn tombol a világ, s minekünk bástyánk lesz Pozsonyban: a Magyar Ház. Anyagi viszonyainkhoz mérten is tökéletesnek kell lennie. Ez az első szlovákiai Magyar Ház legyen a magyar népcsoport természetes középpontja, innen kell kiindulnia a politika, a kultúra és a gazdaság magyar szálainak. Nem titok­ban — nyíltan, amint őszinte szívekhez illik. Nincs takarnivalónk. Itt élünk magyarok, és itt is akarunk maradni. Mérnökök, építészek már szervezgetnek, számolnak. A Ma­gyar Ház magában foglalhatná a szlovákiai Magyar Népcsoport hivatalainak helyisé­geit, a Szlovákiai Magyar Kultúr Egyesület termeit, színház- és hangversenytermet, a Magyar Bankot, tornatermet, néhány bolthelyiséget, az emeleten a Toldy Kör kaphatna helyet, esetleg még más magyar egyesületek is, a cserkészotthon is itt lehetne, a több- emeletes nagy épület egész sor kis lakást adhatna bérbe, és ha átjárót is létesítenének, újabb üzlethelyiségek volnának elhelyezhetők. Mérnökök, építészek, rajongó fiatalok, álmodozó lányok, ügyes asszonyok, megfontolt öregek, pozsonyi magyarok képzeleté­ben így rajzolódik ki a Magyar Ház képe. Mi kell, hogy megvalósuljon ? Ha mindnyájan összefogunk és kitartunk elhatározásunk mellett, a siker nem maradhat el. A Magyar Népcsoport vezérének, Esterházy Jánosnak felhívása a Magyar Ház érdekében lelkes visszhangra talált. A magyar áldozatkészség, az összegyűjtött pénz, az önkéntes segítő­társak közös erőfeszítése meghozza gyümölcsét. ” — Hogy kommentálhatjuk ezt az ir­reálisan felvázolt ábrándképet? Úgy, hogy természetesen nem valósult meg, de azért a szintén összeszűkült magyar politikai és kulturális intézmények hozzájutot­tak a működésükhöz szükséges szerény hajlékokhoz. A lap hazai eredetű anyagaival kapcsolatban szólni kell még a magyar—szlovák— cseh irodalmi kapcsolatok ápolásáról. Több akkori lapunkhoz hasonlóan a Magyar

Next

/
Oldalképek
Tartalom