Irodalmi Szemle, 1994
1994/4 - JAROSLAVA PAŠIAKOVÁ: Adalék Valentin Beniak fordítói munkásságához
Adalék Valentín Beniak műfordítói munkásságához És ezért Fáradtam annyit éjinnen s naponnan, Hogy azt mondhassam, semmit sem tudok! — És mégis ezt a nemtudást nem adnám Egész hadért, mely, hogy tud, azt hiszi. Beniak fordításában: „...Dni — noci len preto som pracoval, by povedať som mohol, že nič neviem! — no nevedomosť túto nedal bych za húf takých, čo myslia si, že vedia..." Beniak itt is rövid jellemzést ír a szerzőről és a műről: „...(a mű) előnyeit, a finom vonalakkal megrajzolt képeit, erudícióját és költői leleményességét, nyelvezetének u- tolérhetetlen varázsát figyelembe véve, joggal számít a magyar Szentivánéji álomnak ”. Külön említést és értékelést érdemel Beniak talán legnagyobb fordítói vállalkozása, a huszadik századi magyar költészet antológiája, a Večerná blýskavica (Esti villámlás — Slovenský spisovateľ, 1957), amelyben (470 oldalon) a Nyugat körül tömörülő költők egész sorát mutatta be. Különösen értékes az antológiában szereplő művek összevetése saját költői elképzeléseivel. Utószavából megtudhatjuk, melyik költő imponált neki az Osztrák— Magyar Monarchiában fennálló status quo elleni lázadásával, valamint költészeti újításaival (Ady), s melyik költő állt hozzá gondolkodásban és természetével a legközelebb (Babits). Csodálattal írt a „feddhetetlen” Tóth Árpádról, akit a magyar költészet Parnasszusán nyíló mimózának, egzotikus virágnak tartott. Értette a hányatott életű Juhász Gyulát is, az elesett embert, aki sikertelenül kereste helyét a világban, amelyből végül önszántából idő előtt eltávozott. Beniak egyrészt szánta Juhászt, másrészt amiatt, hogy etikai és vallási szempontból sem talált elegendő erőt az élethez, elmarasztalta. Mint költőt így értékelte: „Mit tettek vele? Ezt kérdezi az ember, amikor beleolvas szomorú és vágyakozó hangú verseibe. Neuraszténia ez, vagy a végzet kényszere, a mélybe látó, a reménytelenül és konokul vágyakozó ember árkosán igaz útja. De sorai maradandó élményt jelentenek. Olyanok, mint az álmok, víziók, vágyak és megérzések világába tévedt paradicsommadár elhullatott tollai. ” (Utószó, 454.) Nem véletlen, hogy Beniak a későbbiekben (1966-ban) Juhász verseiből egy önálló gyűjteményt jelentetett meg Milyen volt címmel. Ebben a válogatásban a központi helyen Juhász örök szerelméhez, Annához írt versei állnak. A Nyugat arculatát persze Ady alakította ki, akiről Beniak kijelentette: „Ady akarta és tudta magát belevetni az életért folyó küzdelembe... nem nézve a harc majdani eredményére. Juhász ugyanakkor nem akart, nem tudott akarni, csupán álmodni és vágyakozni. ” Amit Beniak a Nyugat másik vezéregyéniségéről, Babitsról állított, bizonyos mértékben magára Beniakra is jellemző volt. Babits valódi poeta doctusként kulturált