Irodalmi Szemle, 1994
1994/1 - BOHUMIL HRABAL: A Szépséges Poldi
A Szépséges Poldi de a hengermű ismeri a kor igényét, ezért igyekszik jól dolgozni, a fehér köpenyes orvos kézmosás közben azt kérdezi: Asszonyom, hisz ön ? Hát higgyen! Tudja, hogy épp most vagy egy óra múlva, de legkésőbb két nap, két hét vagy két hónap múlva kattan a csapda,s a mentőautó megkapja áldozatát, akad mindig túlbuzgó idénymunkás, aki rosszul fogja meg fogójával az izzó vasvesszőt, rosszul dobja odább a sziszegő acélt, s a tíz méter hosszú gyönyöríí vörös kígyó föllendül a sötét magasba, s mikor visszahull, s a munkás nyakára tekeredik, a szerencsétlen eltáncolja barátai előtt a Laokoon-táncot, oder über die Grenze dér Maierei, az érintés minimálisan rövid, az alkotó fájdalom maximálisan hosszú, s az izzó vas, ha nem éget lyukat a nyakba, akkor az arccsontot pörköli pecsenyepirosra, s a felső kart nem égeti meg, akkor az ujjakról szedi le a bőrt. Végül lecsuklik a fej, az ajkak csókban formák össze az Örökléttel, s a megégett kulcscsont kinyitja a lélek kínzókamráját, a Szépséges Poldi meg gazdagodik. Csoda-e, ha a rémült főiskolás idénymunkások féltik az életüket! Haha!
