Irodalmi Szemle, 1994
1994/3 - IRODALMI PÁLYÁZAT 1993 - RÁCZ OLIVÉR: Umberto, a király
Irodalmi pályázat 1993 elégszer ismételni, hogy már az elemiben is jeleskedett a rajzban, mintázásban, kézimunkában, barkácsolásban. ANATÓMIA — ez volt a nagy könyv címe. Umbi nem tudta, mit jelent ez a szó, de az ábrák, képek érdekesek voltak. Umberto szerette a munkáját. Laci bácsit, Annuskát, hajdani elemista osztálytársát, Túróczit is. És — rajongó szeretettel szerette a könyveket, amelyeket — hol kötés előtt, hol kötés után, esetleg munka közben, aszerint, hogy a megrendelő sürgette-e a munkát vagy sem — mindig mélységes érdeklődéssel átböngészgetett. Belőlük értesült a kinti világról. A kinti világ anatómiája Társadalmi kórbonctan Túróczi Andrást behívták tényl. kát. szolg.-ra. Na, hála a kötelező főiskolai előképzésnek, azt a kurta egy évet valahogyan majd csak lehúzza. Bevonulása előtt ellátogatott a könyvkötő műhelybe. Elbúcsúzni Laci bácsitól és Umbertótól, akit annak idején ő ajánlott be Laci bácsihoz segédnek. No meg Annus kától. Laci bácsi szeretettel fogadta. Umberto is. (Annuska csak később jött le: zongoraórát adott a nebulóinak fent az emeleten.) — Szevaaasz, Bumbikám! — Szia, Umbi. Hogy megvagy? Én is kapok abból az illatos feketekávéból? Umberto már töltötte. — Ne búsulj, fiacskám — mondta Laci bácsi, amikor meghallotta, hogy Túróczi búcsúzni jött, s hogy miért. Laci bácsi éppen egy fölöttébb elrongyolódott regény — Móra Ferenc: Aranykoporsó; na, ez igazán megérdemli, hogy rendbe teremtsék! — csipkézett széleit, elnyúzott lapsarkait, gyűrött, szakadozott lapjait ragasztgatta, egészítette ki nagy gonddal. — Ne búsulj. Azt az egy évecskét észre sem veszed. Én még két esztendőt szolgáltam. Nem beszélve a háborúban átvigadott pompás nyolc hónapocskámról... Laci bácsi csak nyolc hónap erejéig kóstolt bele géppuskásan, utóbb géppuskaetetőként a második világháborúba. Abból is két hónapot hadikórházban töltött. Szolgálata első hónapjaiban a hátországban átképzésen — fegyvergyakorlatokkal, menetgyakorlatokkal, „jobbra át! balra át! hátra arc! puskával tisztelegj!” vezényszavakkal, harci indulók begyakorlásával — készítették fel a frontszolgálatra, ahova már ismét alantas tisztként: zászlósi rangban vonult ki. (Laci bácsi alantas tisztként szerelt le az előző hadseregben, a tényleges katonai szolgálata letelte után.) Frontszolgálata negyedik hónapjában, pontosabban a negyedik hónap végén, repeszdarab roncsolta szét a térdét. Előzőleg azonban a szakaszát tizedelték meg, elsőkként a géppuskásait. így lett Péter László zászlós úrból géppuskaetető. De az a bizonyos repeszdarab ezt sem méltányolta. Véglegesen elintézte Laci bácsi bal térdét. Laci
