Irodalmi Szemle, 1994
1994/3 - IRODALMI PÁLYÁZAT 1993 - RÁCZ OLIVÉR: Umberto, a király
Irodalmi pályázat 1993 bácsit a hadikórházban összefoltozták, aztán leszerelték. Laci bácsi attól kezdve nem túlzottan, de határozottan sántított. Időváltozások idején erősen szaggatott a megtoldozott térde. Annuska olykor szeszekkel, kenőcsökkel kenegette. Laci bácsi tiltakozott: Minek az? — Anyu is mindig ápolt — válaszolta Annuska megfellebbezhetetlenül és szigorúan. — Te pedig fikarcnyit sem törődsz vele. Magadtól sohasem dörzsölnéd be. Inkább nyögdécselsz meg sziszegsz. De azt is csak titokban. No ide azzal a térddel! Tűrd fel a nadrágod szárát! Magasabbra! így. Amikor Umberto meghallotta, hogy Túróczi katonának készül, sajnálkozva felpillantott a munkájából: éppen egy könyvhát gerincét bordázta. (Umbertót sohasem hívták be tényl. kát. szolg.-ra: a sorozóbizottság alkalmatlannak nyilvánította. Umberto nem bánta.) — Egy teljes évig nem látunk, Bumbika? Túróczi legyintett. — Az hamar lemegy. Szabadságra is eljövök majd biztosan, Umbika! Csak azt sajnálom — mondta Laci bácsinak —, hogy éppen most osztották volna ki rám az első önálló ügyemet. Nagy tárgyalásnak ígérkezik: nem afféle apró-cseprő csirkeper, amilyenekben eddig volt részem. Egy rablógyilkost kellett volna védenem. Hivatalból kirendelt védő szerepében — mondta büszkén. — Érdekes ügynek ígérkezett — tette hozzá elmélázva. — A pacáknak már az apja is ült. Megütötte a szememet az adat, amikor az iratokat tanulmányoztam. Apáról fiúra öröklődött a mesterség. Laci bácsi tagadóan megcsóválta a fejét. — Nem hiszek a gének ilyenfajta átöröklődésében. Kedvező körülmények, ráhatások segítségével egy rablógyilkos fiából is lehet tisztességes embert nevelni. Egy prostituált lányából sem lesz feltétlenül prostituált. — De mindenesetre könnyebben válik azzá, mint, tegyük fel, egy tisztességes szakácsnő vagy egy törvényszéki gyorsírónő lánya — akadékoskodott Túróczi. — Lehet. De én ismertem egy orvost, akinek a lányából ordas nagy kurva lett. Nem hivatásos prosti: még annál is rosszabb. Viszont ismertem egy ribit, akinek a fiából orvos, a lányából tanárnő lett. Igaz, hogy nem tartotta őket maga mellett; amíg kicsik voltak, a nővére nevelte a gyerekeket. A nővére sem volt ribi: szövőnő volt, de otthon dolgozott. A férje gépész volt a villanytelepen. Nekik nem volt gyerekük. A prosti gyerekei a középiskolás éveikben internátusi bennlakók voltak. A gyerekeket, a későbbi orvost és a tanárnőt is ismertem, remek emberekké váltak. Nevelés, szoktatás, szeretet. Módszeres oktatás. Nem öröklött gének. Mindenkit rá lehet nevelni, meg lehet tanítani — egy bizonyos fokig, határig — mindenre. Mellesleg — az orvos és a tanárnő — pontosan tudták, ki az anyjuk. Amikor a rosszlányok utcáját a háború után felszámolták, anyjuk a városi kertészetbe ment dolgozni. Ma is élnek, ha meg nem haltak. Nem haltak meg: amikor a lány — a tanárnő — férjhez ment, magához vette az. anyját. Tisztes polgárnő lett belőle. Kész. Umbi hosszú percek óta gondterhelten ráncolta a homlokát, figyelt. A ribik nem érdekelték; azokról tudta, kik. Az ő kis házacskájukban is lakott egy lotyó: nem látszott rajta semmi különös. Olyan volt, mint a többi néni az utcában. Umbi csak a házban lakó gyerkőcöktől tudta meg utóbb, hogy a néni a rosszlányok utcájából
