Irodalmi Szemle, 1994
1994/2 - TÓTH LÁSZLÓ: Elszigeteltség és egyetemességigény ütközőpontjában
Tóth László művelődés, szellemi élet azon ütközőpontjai közül, ahol ez a kettő rendre összecsapott egymással. Különösen fontos szerepet játszottak a csehszlovákiai magyar szellemi élet alakulásában az Irodalmi Szemle által kezdeményezett viták, kerekasztal-beszélgetések. (Itt most csak zárójelben jegyzem meg mint érdekességet, hogy az Irodalmi Szemle körül viszont emlékezetem szerint az 1974-ben, az Új Szóban kezdeményezetten, illetve a Grendel-féle Szemlét ért 1991-92-es támadásokon kívül igazából sosem alakult ki nagyobb vita. Ami talán annak jeleként is értékelhető, hogy a lapnak tulajdonképpen mindig sikerült a vele szemben különböző kívánalmakkal fellépők által elfogadható módon sáfárkodnia a lehetőségeivel.) A lap írói nemzedékek indulását segítette (a hatvanas évek második felében a Vetés, a hetvenes évek második felében a Műhely, a nyolcvanas évek második felében pedig a Holnap című rovatával), kritikáival, összefoglaló tanulmányaival az egy-egy műnemen, illetve műfajon belüli értékkiválasztódást, s az egyes műfajok differenciálódását könnyítette meg. Színházi és képzőművészeti tárgyú írásai, elemzései a csehszlovákiai magyar színházi és képzőművészeti kultúra nagykorúsodásában játszottak nem lebecsülendő szerepet. Riportjai, szociográfiai írásai a csehszlovákiai magyarság ön- és társadalomismeretének elmélyüléséhez járultak hozzá. Filozófiai, s a társadalomtudományok legkülönfélébb területeit — történettudomány, kisebbségtudomány, politológia, szociológia, néprajz stb. — felölelő vizsgálódásai egyúttal e tudományágak csehszlovákiai magyar viszonylatban való meghonosodását, eredményeinek gyarapodását is segítették. A különböző nyelvészeti és műfordításelméleti kérdések szintén nem kerülték el a folyóirat figyelmét, műfordításai (s nemcsak a cseh és a szlovák irodalomból) és útirajzai pedig a szó szoros értelmében is a világot tárták ki a csehszlovákiai magyarság és önismeret előtt. Mindebből következik, hogy nincs a második világháború utáni csehszlovákiai magyar szellemi életnek olyan jelentős személyisége, aki valamilyen formában ne került volna kapcsolatba az Irodalmi Szemlével. A lap szerzői, munkatársai sorában ott találni az írók, irodalomtudósok közül Fábry Zoltántól, Forbáth Imrétől, Egri Viktortól, Turczel Lajostól Rácz Olivéren, Bábi Tiboron, Monoszlóy Dezsőn, Ozsvald Árpádon, Cselényi Lászlón, Gál Sándoron, Mikola Anikón, Varga Imrén keresztül a legfiatalabb alkotókig minden jelentősebb csehszlovákiai magyar írót. Rajtuk kívül publikált a lapban a nyelvész Mayer Imre, Pesthy Mária, Mayer Judit, Jakab István és Zeman László, a műfordító Tóth Tibor és Hubik István, a néprajzkutató Ág Tibor és Takács András, a történész Püspöki Nagy Péter, Janics Kálmán és Gyönyör József, a szociológus Kardos István stb. Az Irodalmi Szemle — különösen a hetvenes években megszaporodó — tematikus összeállításai egy-egy írói pálya, egy-egy csehszlovákiai magyar tájegység, egy-egy művészeti ág vagy irodalmi műfaj kutatásának lettek a megkerülhetetlen kútforrávsai. Ilyen volt a hatvanas évek második felében a Fábry-, Madách- vagy Kassák-szám, a hetvenes években ilyen volt a tájszámok sorozata, továbbá a színházi, a gyermekirodalmi, a világirodalmi, illetve az amatőr művészeti szám stb. Az 1968-as, illetőleg az 1989-es esztendő ennek a lapnak az életében is korszak- határnak számít. Az 1968/69-es szovjet megszállás és a posztsztálinista erők hatalmának megerősödése után a lapban visszaszorult a közvetlen politizálás, politikus
