Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - ZALABAI ZSIGMOND: Kritikák post festa
Zalabai Zsigmond Jegyzetek 1 Nyers, kidolgozatlan, esztétikailag érvénytelen a képei közötti logikai kapcsolatokat túlzottan is homályban hagyó szöveg pl. Az ismétlődés mítosza, a semmi lényegeset nem közlő Csontváry, a Patt című verscsíra, a Groteszk, amely a szójátékötletnek, a Teória, amely viszont a prőzaiságnak a szintjén reked meg. Sorok, töredékek, szövegfoszlányok tetszettek csupán a Csalétek, a Parancsolatok, a Jegenyék című verseiben is. 2 Remek hasonlattal, nagy atmoszférateremtő erővel indul például az Egy korcsmány nóta; gondolati szempontból azonban (vesd össze rokon darabjával, Bettes István Vízmentes dal című szövegével) könnyűnek találtatik. A szerző etikai tartása — „sunyi ta- nok”-tói való elhatárolódása — szempontjából tartandó számon a Sarkigazságok, első versszaka közepének burjánzó képzavarai azonban lerontják esztétikai értékét. — „nem sajnálom én hallgatag verseimet, / mert a csatazajok pertu komái ők" — jelenti ki egy helyütt Hizsnyai, ám sok verséből nemhogy „csatazaj” nem jut el az olvasóhoz, hanem tisztábban artikulált üzenet sem; mintha írójuk megfeledkezett volna arról, hogy a mű befogadása „irányított” újrateremtés, amelyhez az utasításokat mégiscsak a szövegnek kellene megadnia; nem úgy persze, mint teszi ő ezt a Hajnali ébredésben, A felkészült emberben, a Toliban, Az idő...-ben, A levegő ben stb. Koraszülött életképtelen kísérlet a Testrészeim, a Fekete kő, a magán-jelkép szintjén megrekedő Mintha csak ülne, az öncélú paradoxonokban tobzódó Értem le ne hajolj, a vértelenül elvont Példázat a szegénységről és a gazdagságról, a riasztóan rossz Emlékvers, a semmitmondó Utolsó vers a verebekről. 3 A Csontragadozó című verse, úgy érzem, túlságosan is mechanikusan tapad a celani stílusmintákhoz; össze sem vethető például Balla Kálmán Celan ihlette versével, az Éle- tírásjelek című remek költeménnyel. A Tolnai Ottónak ajánlott A mi közös shownkka\ meg amiatt van elakadásom, hogy a játékosság s a rímek ügyes (bár olykor kényszeredett) tűzijátéka mögött képtelen vagyok fölfedezni bármiféle tartalmasabb üzenetet. Széteső kompozíciója, az alapmintára való tudatosabb rájátszás hiánya miatt kiérleletlen kísérletként kell számon tzartani a. ínyenclovag című „Knídy-disszonáns”-t. (Januári számunkban: Farnbauer Gábor)
