Irodalmi Szemle, 1994
1994/12 - N. TÓTH ANIKÓ: Salamon király (novellaértelmezés)
N. TÓTH ANIKÓ Salamon király (Novellaértelmezés) Cs. Szabó László emlékére halálának 10. évfordulóján (Cs. Szabó László — 1905-1984 — irodalmi pályája a Nyugat vonzásában indult. Az „esszéíró nemzedék” tagja volt, Halász Gábor, Szerb Antal nemzedéktársa. 1949- ben az önkéntes száműzetést választotta; előbb Olaszországban élt, majd Londonban telepedett le, hiszen a szellemi munka teljes függetlenségére vágyott. Munkássága a Nyugattal kezdődött, majd Nyugaton folytatódott és teljesedett ki: Cs. Szabó László az ún. nyugati magyar irodalom meghatározó egyénisége, az irodalmi élet szervezője, különböző emigrációs körök vezetője volt. Tekintélyes, változatos életművet — esszéket, elbeszéléseket, tanulmányokat, útirajzokat, verseket, hangjátékokat, írókkal folytatott beszélgetéseket, interjúkat — hagyott hátra. Műveiben magyarság és európaiság együtt hat, és az egyetemes kultúra megtartó erejébe vetett hit sugárzik belőlük) A Salamon király című elbeszélés az 1948 és 1981 között írt elbeszéléseket összegyűjtő Közel s távol című kötetben jelent meg. A bibliai Salamon királyt megidéző cím már első pillantásra „tágítja” az olvasói-befogadói tudatot, valamiféle példázatot sejtet. S hogy valóban nem puszta ószövetségi történet tárul fel nyomán, máris tisztázódik az alcímben: Történik a tizenharmadik században, Strassbourgban. A kötet minden elbeszélésének címéhez tartozik egy alcím, egy pontosító cím — Cs. Szabó rendkívüli precizitásának apró jegyei —; rendszerint tér-idő koordináták. Ilyen tájékozódási pont, nagyszerű fogódzó ezen elbeszélés alcíme is, és mindjárt igazolódik a cím keltette izgalom: egymásra simuló történelmi korok üzennek valami fontosat a ma emberének. Az elbeszélés második mondatában kiderül, hogy némi művészettörténeti alapvetés kell a továbbiakhoz. A hősök templomok színes ablaküvegeinek öntői, kőfaragók. így a nyomok a gótika korába vezetnek vissza, a nagy francia katedrálisok építésének századába (ezt később megerősítik a Párizsra, Chartres-ra, Amiens-re, Rouenra, Reimsre tett célzások). Cs. Szabó az elbeszélés hajszálereiben nemcsak korhangulatot teremt, hanem széles körű, mély műveltségének tanújelét is adja. Bizonyára nem véletlenül választotta elbeszélése hátteréül éppen a strassbourgi székesegyházat: egyrészt talán mert különleges, vörös kövekből épült (...„mikor a nyugati homlokzaton kigyulladnak a vörös kövek, s a hideg rózsatűz ellátszik hetedhét
