Irodalmi Szemle, 1994

1994/12 - TANDORI DEZSŐ: Hány csillag az ég

Hány csillag az ég

Vettem Dublinban, még a télen, a Phibsboro Roadon egy csillagos könyvet, Sagittarius a tömör címe, és én magamat főleg így tartom számon, ragaszkodom a földhöz, az égbe bámulok, ez utóbbinak annyi a haszna, hogy Szpéró madaramat, aki egyáltalán nem oly egyértelmű mód halott, az Esthajnalcsillagban viszontlátom, az anteuszi talajközpontúság meg jó magyarázat, ha például ír földön lusta vagyok dolgozni, hiába velem az írógép, azt mondhatom, hiányoznak a hazai rögök. Ebben az ír csillagos könyvben szépen ott áll, melyik napom lesz szerencsés, mikor kell vigyáznom, és ez be is jön mindig, a szerencsés napokon néha könnyelmű vagyok, a balsorsot ígérőkön nagyon ügyeskedem, hát így adódik joggal mindennek a fordítottja. Is.

Kinyitottam ma hajnalban az ablakot, és elröstelltem magam. Madarainknak szorgosan hordjuk a füvet innen a parkokból, fölkerül ekképp pár tő gaz is, gyönyörű harmatos-opálos zöld levelű akármi, cikcakkos felületek, zsengén bontakozó lándzsahegyek, egyáltalán nem tolakodóan kibomló, vaníliánál halványabb színű fürtvirágok, vagy mik — és mi szeretjük őket, társném meg én, és a már semmire se használt tőnyi-pohárnyi snidlingekkel együtt szorgosan öntözzük. Ám ha a szellőztető buzgalom lanyhul, tehát nem nyitok ablakot, mondjuk, mikor csak magam vagyok itthon madarainkkal és kutyánkkal, akkor ezt a gazok sínylik meg, a szegény gazok. Ma is így történt. Két nap után szerencsére Szpérót látni vágytam, s ott volt, tömérdek társa közepette, való igaz, milyen csillagos tud lenni a szeptemberközépi ég, mint egy másik város, hirtelen, a szédülő fejed felett, de hagyjuk ezt, szegény gazaink, bizony, szomorúan kókadoztak, sokkal közelébb, hát a teendőim itt valának, s azt gondoltam: Te gaz! Ez én volnék. Nem elég annyi, hogy a csudás Lana faluban, Észak-Olaszországban, a Közjegyzők vagy Kicsodák Klubjában előadsz, majom- kodsz németül, mi több, nem Lanában, de még Márai Bolzanójában, Bozenban sem, hanem Meranóban, úgy ám, Meránban, és eszedbe jut az a Királynő, hogy ne mindig csak a phibsborói Quinnsworth Közértről jusson eszedbe, meg a kedvenc zsokédról, Richard T. Quinnről, pláne szép, ha Richard egy-egy Queens Stroller vagy Queens Consul nevű lovacskát visz, ezek vagy nyernek, helyeződnek, neked, vagy sem, lásd ír Sagittarius Könyv... nem elég ennyi, Meranóban te térdre hullsz, mint Athos, bocsánatot kérsz... de ezt másutt már elmondtad, most arról van szó, hogy igenis gaz vagy, ha a gazaidat nem gondozod. Magadban irtanod kell a gazságot, magadból azt igen, de ablakodban a szépséges opálzöldféleségek igenis öntö- zendők. Hát megöntöd őket, máris nyugodtabban nézel föl a csillagos égre, nekilátsz írni ezt, aztán egyáltalánság nem arról írod, amiről akartad, hanem miről is?

Talán a kora hajnalokról. Fölébreszt vekkered három óra húszkor, harminckor, ó, hohó, tegnap este jót mulattál az égi csatornák egyikének műsortervén: hajnali 3 óra 20, Képek az őszi Toscanából. Alcím: Elalvás előtt. Hát nem tudják: te akkor ébredsz? Bizony, akkor, előszeded a még élő öt madár napi kosztját a jégszekrényből, a salátát, a már emlegetett taposófüveket, egyéb gazokat, a zöldborsót, a sajtot,