Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - FÓNOD ZOLTÁN: Mérték és mérséklet (A hatvanéves Pomogáts Béla köszöntése)
Szerelmi-erotikus szimbólumok.. Mitől véres a lábad? Török gyerek megdobta, Magyar gyerek gyógyítja, Síppal, dobbal, Dáni (v. nádi) hegedűvel. Csicsígatja, babusgatja, Tóba, tóba mártogatja. (Vághosszúfalu) Bernáth állítása szerint az idézett „varázsdal” hegedű és nád szava egyaránt eroti- kum. (51) A könyvében felsorolt szimbólumok ismeretében azonban erősen csábító az a feltételezés, hogy az egész dalocska erotikus fogantatású. A gólya piros csőrével és lábával férfiszimbólum (143), a láb szintén (138), a gilice (=gerlice) vérvörös lábával (és fekete csőrével) Bernáthnál mint női jelkép szerepel (114), jelen esetben azonban talán férfijelképként is felfogható. A véres a piros szinonimájának is tekinthető, s mint ilyen a szerelem színe. Mindenesetre kiemelést igényel az a tény, hogy mindkét madár lába piros. (Egyébként a török szintén jelenthet pirosat is.) A dalocska második felében leírt gyógyítás tulajdonképpen szerelmi jelenetnek is tekinthető, melynek felsorolt kellékei szintén metaforák: a síp a penist jelenti (133), a dob a női jelkép (párja a dobverő, mely a férfinál található), a nádi hegedű kifejezésben a nád a pubes fedőneve (140), a hegedű pedig egy újabb női jelkép (párja a vonó, mely a férfinál található, 126), a tó a vulvát jelenti (282), a mártogatja pedig magát a nemi aktust szimbolizálja. (34) Szolga. Erotikus tartalmat érzek a következő tréfás bakterrigmusban is: Elmúlott már kilenc óra, Térjetek hát nyugovóra. Gazda megy a gazdasszonyra, Nagy szóga a szógállóra. Kis szóga a kis borjúra. (Felsőszeli) Feltételezem, hogy a dalocskában csupán két személyről van szó: a gazdáról és a gazdasszonyról. Ők maguk a nagy szolga és a szolgáló, míg a kis szolga a gazda penise, a kis borjú pedig a gazdasszony nemi szerve. Ezt az értelmezést mintegy alátámasztani látszik Bernáth megállapítása: „A női nemi szerveknek különböző állatelnevezései ősi képzetekre vezethetők vissza... ” (257) Varjúcska. Bernáth könyvében felhívja a figyelmet egy altáji teremtésmondára, mely szerint „...a varjú (gyakori kultúrhérosz) lelkeket kér és hoz az emberbe Kudaj istentől. A lelkek kiesnek a varjú csőréből, és tűlevelű fákra hullanak. E fa a világfa, ahonnan az újszülöttek származnak. A kuruckori, népi szólásokban gazdag színjáték, az Actio Curiosa a tanúság, hogy népünk is ismerte ezt a származásmondát, illetve még tréfálkozva emlegette: ’’Tudja ördög, honnét hozta a varjú az orrában" (az illetőt, vö. még hollóhozta ’sehonnai, ismeretlen származású’)". (109) Említést érdemel még, hogy mind a varjú, mind a csóka fekete tollazatú madár, a „vak” pedig a hímtag gyakori jelzője (26). A csóka a férfi madara. (57) Közismert gyermekdalocskánkban fordul elő: Gsip-csip, csóka, Vak varjúcska... (Vágfarkasd)
