Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - TURCZEL LAJOS: Szlovákiai magyar irodalmi triptichon Márai Sándorról
Turczel Lajos regényt élvezni, sok művét 20-30 oldal elolvasása után leteszik. Még szerencse, hogy a hatalmas életműben a cselekményes művek is kellő arányban vannak jelen. Az író Márainál még azt kell kiemelni, hogy egyike volt azoknak, akik a korabeli magyar prózát az európai fejlődéshez igazították. Főleg Proust és Thomas Mann gyakoroltak rá ösztönző hatást, s a belső monológ egyik magyar kialakítója lett. A belső történések és jellemzések szerepét nála a stílusadottságai is elősegítették. Több regényében a gyakran ismétlődő és hosszan is elnyúló stílusintarziákban a figyelmes olvasó sok finom jellemzést talál. Thomas Mann nyomán Márai a magyar esszéregény és esszénovella egyik meghonosítója is lett, s természetesen a középeurópai polgári családregényeket ihlető Buddenbrook háznak is ösztönző szerepe volt az ő kitűnő és egyéni családregényeinek megírásában. Márai olyan magyar írók közé tartozik, akik — Petőfitől és Aranytól kezdve, Adyn, Móriczon, József Attilán, Illyés Gyulán és másokon folytatva — nem fejezték be középfokú vagy egyetemi tanulmányaikat, s életformájuk az irodalom és újságírás lett. ő a berlini egyetemnek egy-két évig hallgatója volt, s talán a Sorbonne-ba is belekóstolt, de mivel már gimnazista fejjel tudatosan írónak készült, az egyetemi tanulmányokat folyamatossá vált írói tevékenysége miatt félbehagyta. Az újságíráshoz főleg az utazási vágy, a világ utáni honvágy és a polgári, világpolgári alkatisága kapcsolta, s már egyetemi évei alatt hazai újságok tudósítójaként működött. Ezt a kapcsolatát, Kosztolányihoz hasonlóan, neves író korában is megtartotta, s hosszú időn át nagy budapesti napilapoknak: az Újságnak és a Pesti Hírlapnak állandó munkatársa volt, emigrációja idején pedig hosszabb ideig együttműködött a Szabad Európa Rádióval. Érdekes, hogy — egy fiatalkori németországi sikertelen kísérlet kivételével — olyan főszerkesztői vagy saját lapalapítási ambíciói nem voltak, mint például Babitsnak, Móricznak, Illyésnek, Németh Lászlónak, Az írói munkához hasonlóan az újságírást is felelősségteljesen, szilárd erkölcsi hozzáállással végezte, s a fasizmus ellen annak németországi uralomra jutásától kezdve folyamatosan fellépett. Mostanában ismertem meg egy olyan kiadványt, melyet a budapesti Cserépfalvi Kiadó 1939-ben a második világháború előtti hetekben jelentetett meg 1939 — így láttuk mi címmel. A címlapon az elsőként feltüntetett Márai mellett a következő hat szerző szerepel: Pálóczi Horváth György, Frey András, Bálint György, Rónai Mihály András, Dallos Sándor és Arz Margit grófnő. A kötet a hitlerizmus által hirdetett új Európával szemben a régi polgári Európa melletti kiállás volt, mely Márai A búcsú című bevezető írásában így fejeződött ki: „Most, amikor sötétedni kezd a drága táj fölött, mely második hazám volt, s melynek földrajzi neve Európa: behunyom szemem, hogy jobban lássam egy pillanatra, s nem akarom elhinni, hogy ez a búcsú,... Nem akarom elhinni, hogy az a Weimar, ahol Goethe leveleit olvastam a könyvtárban, az a Berlin, ahol egyetemre jártam és oly édes-ön- tudatlanul múlt az ifjúság, az a Párizs és London, ahol a munka, az érzékelés, a tapasztalás, az álmodozás, az eszmélet és az ábránd fiatal éveit éltem, holnap homokzsákokkal borított hadszíntér lesz... Nem tudom elhinni, mert ismerem az erőket, melyek e táj fölött uralkodtak, jAz értelem és a hit ereje uralkodott e tájak fölött. Európának lenni annyi, mint megérteni valamit. S most, mikor az értelem meghátrál egy pillanatra a legalacsonyabb emberi ösztönök parancsszava előtt, nem akarom el
