Irodalmi Szemle, 1994
1994/11 - TURCZEL LAJOS: Szlovákiai magyar irodalmi triptichon Márai Sándorról
Szlovákiai magyar irodalmi triptichon Márai Sándorról hinni, hogy ez a búcsú pillanata: búcsú az értelemtől és az erkölcstől, a hittől és a szolidaritástól, búcsú az európai ember küldetésétől és feladatától. Mert európainak lenni tegnap még annyi volt Stockholmban és Budapesten, Münchenben és Manchesterben, mint szolidárisnak lenni minden emberrel, aki a megértést akarja. ” Ezt a nemesvereiű írást, mely Márai európaiságának egyik legszebb dokumentuma, akár prózában írt Európa-himnusznak is tekinthetjük. II. Kassai kezdetei és későbbi csehszlovákiai kapcsolatai Márai irodalmi próbálkozásai felsős gimnazista korában erősödtek fel, s 1918-ban a szülővárosában Emlékkönyv címmel versesfüzete jelent meg. 1919-től aztán már a világot járta, s ritkán tartózkodott Kassán, de két további kötete: az Emberi hang című verseskönyv és a karcolatokat tartalmazó Panaszkönyv még ott láttak napvilágot, s a kassai sajtóval való kapcsolata 1925 tavaszáig rendkívül aktív volt. Írásai a színvonalas Kassai Naplóban jelentek meg, s Gyüre Lajos kimutatása szerint az együttes számuk 220. 1919 és 1925 között egyetlen külső munkatársnak sem volt ilyen nagyarányú részvétele a lapban. A 220 közleményének többségét alkotó cikkek és tárcák mellett harminc verset, huszonhárom elbeszélést, egy folytatásos regényt, hat kritikát és négy műfordítást közölt. Kritikát két hazai írónkról (Merényi Gyuláról és Mécs Lászlóról) is készített, s műfordításai közül az 1921. december 25-én közölt Gyilkosság című Kafka-fordítás a legmeglepőbb. Kafka mellett még Francis Jamestől, Leonhard Franktól és Caterina Godwintől fordított egy-egy írást, s Kafkáról 1992. március 21-én ismertető-méltató cikket is közölt. Az első felfigyeltető Márai-köteteket: Az emberi hangot és a Bécsben 1924-ben megjelenti mészáros című regényt hazai kritikusaink (Fábry, Komlós Aladár) elismeréssel fogadták. A nagy kritikusi reménységnek mutatkozó fiatal Fábry a verskötetet a szlovenszkói emberlíra reprezentatív kötetének nevezte, a regényről pedig azt írta, hogy „az emberi hang állathördülése magyar szavakban még nem fájt, nem sebzett ennyire A világjáró ifjú írót az irodalomszervezőink jelentős hazai társuknak tekintették, s a terveikbe is bevonták. Fábry szerint az 1923-24-ben sikertelenül tervezgetett iro- dalmi-kritikai lapnak, a szép című Kék Madárnak szerkesztőbizottsági tagja lett volna, s az egy évvel később kezdeményezett kisebbségi magyar írótársaság hét tagból álló előkészítő bizottságába is beválasztották. Ezt az érdekes akciót a Losoncon letelepedett emigráns kálvinista pap: Simándy Pál gondolta ki. 1925 áprilisában negyvennégy írónak körlevelet küldött azzal a kéréssel, hogy nevezzék meg azt a legfeljebb hét írót, akinek irodalmi ítéletében leginkább megbíznak. A megkérdezettekből 30 küldte el a válaszát és az általuk ajánlott írótársak közül a legtöbb szavazatot a következők kapták: Simándy Pál: 25, Komlós Aladár: 22, Mécs László: 18, Sziklay Ferenc: 15, Márai: 14, Kaczér Illés: 12, Egri Viktor: 11. Ők lettek tehát az előkészítő bizottság tagjai, de a bizottság munkáját személyi sértődések, féltékenységek és intrikák meghiúsították. A Sziklay Ferenc körül tömörült elégedetlenkedők között Mécs László, Ölvedi
