Irodalmi Szemle, 1993

1993/10 - NYELV ÉS LÉLEK - FÖLDES ZSUZSA: Miről vallanak a nevek?

FÖLDES ZSUZSA Minden ember egyszeri, egyedi jelenség, ezért úgy „illenék", hogy a neve is egyszeri és egyedi, csak rá jellemző legyen. Kezdetben (legrégebbi írásos emlé­keinkben, valamint a szájhagyományban, a népköltészetben stb. megőrzött ne­vek tanúsága szerint), mikor a neveknek még mágikus erőt tulajdonítottak, ez így is lehetett. Vallásos hiedelmek és más szokások szerint „rávetítették" a név majdani viselőjére a kívánt tulajdonságot, vagy már meglévő, kirívó ismertető- jegye alapján nevezték el az illetőt (későbbi — felnőttkori, sőt többszöri névadás is lehetséges volt). Az megint csak emberi lényünk velejárója, hogy sem vágya­inkban, sem kirívó tulajdonságainkban nem különbözünk annyira, hogy az elv­ben korlátlan nyersanyagot ne szűkítettük volna le bizonyos fogalomkörök névvé válható szócsoportjaira. Legföljebb hangsúlyeltolódásokról beszélhetünk az egyes népeknél (az életmódtól vagy attól függően, ki mit tart becses tulaj­donságnak stb.). Ez még a névadás élő, belső indíttatású korszaka volt, amikor a nevet közvetlenül a viselőjével hozták kapcsolatba. Más nyelvi törvényszerűségek viszont a névállomány rögzüléséhez, megszi­lárdulásához vezettek. A változások, melyeket a játszi alakítgató kedv révén és idegen kultúrák térhódításával szaporodó nevek idéztek elő, egyszerre kiváltói és következményei annak a folyamatnak, amelyben a név jelentéses volta meg­szűnik (illetve a név viselőjén kívülre helyeződik), s átadja a helyét egy új név-képzetnek: a névnek mint állandósult alakú, de jelentés nélküli hangsornak. A megnevezés belső motivációt külső befolyásoló tényezők váltják fel (egy köz­kedvelt személyiséget, híres embert hívtak úgy, szép a név hangzása stb.) Kap­csolat így e külső tényező és a név között létesül, a név viselőjét közvetlenül csak önkényes viszony fűzi hozzá. (Például a szülőknek, hogy vallásos érzüle­tüket kifejezzék, Hívőnek, Jámbornak stb. kéne keresztelniük a gyermeküket; a Mária név a keresztény kulturális hagyományhoz kapcsolódik, a gyerekhez sem­mi köze.) nyelv és Wíék Virágot nyilasba, Valóba a tervet, Nevekbe a titkot Örök csoda kerget. (Ady Endre: Játék, játék, játék) Miről vallanak a nevek? (A keresztnevekből keletkezett vezetéknevek összehasonlító vizsgálata három szlovákiai falu személyneveinek alapján)

Next

/
Oldalképek
Tartalom