Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Magyar nyelvű iskolai oktatás és népművelés
TURCZEL LAJOS mozgalmak legaktívabb szervezetei: a Sarló, a Magyar Munkaközösség és a Prohászka Körök végeztek. Említésre méltó a népfrontos Magyar Fiatalok Szövetségének a tevékenysége is. Ami a magyar egyházakat illeti, azok az ellenzéki pártokkal folyamatosan jó kapcsolatot tartottak, és tevékenységükben a kulturális jellegű népművelés megfelelő formái is kialakultak. így például a katolikus és protestáns hitbuzgalmi szervezetek (Mária Kongregáció, Református Ifjúsági Egyesület stb.) irodalomnépszerűsítő munkát is végeztek, és alkalmilag a műkedvelő színjátszást is felkarolták. A csehszlovák állami szervek a népművelés ügyét szintén fontosnak tartották és az állampolgári nevelésről és a községi könyvtáraktól törvényeket is hoztak. A kisebbségi kulturális önszerveszkedés lehetőségét is biztosították, de korlátozó intézkedésekkel meg is nehezítették azt. 1. A hagyományos kulturális egyesületek Itt először arról kell szólni, hogy az 1918 előtti magyar társadalmi és kulturális egyesületek nagy részét az új impérium az államfordulat bekövetkezése után megszüntette, kisebb részüket pedig felfüggesztette. A megszüntetés, feloszlatás elsősorban a szlovák nyelvterületeken működő egyesületekre vonatkozott. Közülük 1883-ban alakult Felvidéki Közművelődési Egyesület (FMKE) az egész Felvidéket behálózta, és az 1867 után elharapódzó magyarosítás céljait nagy aktivitással szolgálta. Az eperjesi kitűnő kulturális egyesületről, a Széchenyi Társaságról nem lehet ugyanazt mondani, de azt is feloszlatták. A társadalmi elkülönülést kultiváló kaszinók nagy része megszűnt, de a megmaradottak közt olyan is akadt, mint a Schubert Tódor által vezetett és példamutató kulturális tevékenységet kifejtő lévai kaszinó. A felfüggesztett egyesületeknek a Szlovák Teljhatalmú Minisztérium 1921. évi 569. sz. rendelete 1921 májusáig lehetővé tette az új helyzetnek megfelelő alapszabálymódosítást, de a rövid határidő és az elcsüggedés miatt sok (így például az ungvári Gyöngyösi Társaság és a lévai Reviczky Társaság) nem élt ezzel a joggal, s így sajnálatosan szaporította a megszűnt egyesületek számát. Az újraalakult egyesületek közül a kassai Kazinczy Társaság, a pozsonyi Toldy Kör és a komáromi Jókai Egyesület lettek a legaktívabbak. Ezek még a 19. században alakultak, az irodalom, tudomány és művészetek népszerűsítése volt a céljuk, s amint majd többször látni fogjuk, az új viszonyok közt is jól megállták helyüket. Az apróbb hagyományos helyi egyesületek között sok Keresztény Kört, Polgári Kört és Polgári Olvasó Kört találunk. A régi alapítású keresztény körök mellett az Országos Keresztényszocialista Párt által alapított újak is akadtak, a polgári olvasó körök egyikében pedig: a rimaszombatiban RPOS néven jó képességű futballcsapat is működött. Az egyesületek újraalakulásának és az újak létrejöttének volt egy nagy buktatója: a csehszlovák államszervek az egyesületi jog vonatkozásában Szlovákia és Kárpátalja területem érvényben hagyták a régi magyar belügyminisztériumnak 1875. évi 1508. sz. rendeletét, amely a nemzetiségi társadalmi és kulturális egyesületek számára a politikai tevékenységet megtiltotta. Ez az antidemokratikus rendelet most a kisebbségi magyar egyesületek alakulásánál jelentett akadályt, mert a hatóságok a benyújtott alapszabályokban minduntalan politikai tendenciákat igyekeztek belemagyarázni. Ilyen módon utasították el az Irodalom: Sziklay Ferenc: i. m.; Turczel Lajos: i. m,; Schubert Tódor: A csehszlovákiai magyar kultúregyesületek (In: Kisebbségi problémák, Léva 1937); Szombathy Viktor: Beszámoló a SZMKK tízéves gazdag kultúrmunkájának eredményeiről (Prágai Magyar Hírlap, 1938. VI. 5.); Sziklay Ferenc: Harminc év (In: Kazinczy Évkönyv 1898—1928, szerk. Sz. F., Kassa 1924); Tamás Lajos: A Toldy Kör története 1906—1935, Pozsony; Tok Béla: A komáromi Jókai Egyesület 1912—1945 (Irodalmi Szemle, 1987, 10. sz. és 1988, 1. sz.); Schubert Tódor: A lévai casino 75 éves jubileumi emlékkönyve, összeáll. Sch. T. (Léva 1936); Gömöry János: Emlékeim egy letűnt világról (Bp. 1964)
