Irodalmi Szemle, 1993
1993/10 - DOKUMENTUM - TURCZEL LAJOS: Magyar nyelvű iskolai oktatás és népművelés
Magyar nyelvű iskolai oktatás és népművelés országos magyar kulturális egyesület létesítésére irányuló törekvéseket is, melyekkel a komáromi Jókai Múzeum igazgatója: Alapy Gyula tartománygyűlési képviselő próbálkozott. Az ellenzéki pártok Kultúrreferátusának vezetője, Sziklay Ferenc aztán úgy oldotta meg a problémát, hogy lemásolta a szudétanémetek már meglévő Kulturverbandjának alapszabályait, s így a rosszindulatú hatóságok már kénytelenek voltak jóváhagyni az országos magyar kulturális szervezetet is. A nagy jelentőségű Szlovenszkói Magyar Kulturális Egyesület (SZMKE) jóváhagyása 1928- ban történt, s a tevékenysége a harmincas évek közepén lendült fel. Az 1936-ban vég- reghajtott belső átszervezés után a komáromi központból irányított SZMKE működési területe hat körzetre oszlott, melyeknek Komárom, Nyitra, Galánta, Léva, Rozsnyó és Kassa voltak a székhelyei. A körzetek élén titkárok álltak, akik között neves kultúrmun- kások is voltak: Tichy Kálmán festőművész és író, Darkó István író, Varga Imre tanulmányíró és Szombathy Viktor író, aki a komáromi körzet titkári funkciója mellett a központi titkári tisztet is betöltötte. A helyi szervezetek száma 1938-ban 182 volt, s a taglétszám akkor már közel tízezerre emelkedett. A helyi szervezetek kulturális tevékenysége két részre oszlott: a központ által megszervezett és irányított egységes programra és az öntevékeny kulturális munkára. A központ vagy előadókat, vagy úgynevezett munkafüzetek formájában sokszorosított előadási anyagokat küldött a helyi szervezetekbe. Az előadások egy része a nemzeti irodalomból és történelemből merítette témáját, másik részük pedig a praktikus ismeret- terjesztést vállalta, a tagság gazdasági, egészségügyi, technikai, adóügyi stb. ismereteit gyarapította. 1938-ban kezdték meghonosítani az esti tanfolyamokat, amelyekben szintén gyakorlati tudnivalókra: helyesírásra, számolásra, könyvelésre, a postai és közigazgatási nyomtatványok kitöltésére oktatták a résztvevőket. Az öntevékeny munka a műkedvelő színjátszásra és a dalárdákra szorítkozott. A központ e téren — főleg színdarabok és színpadi kellékek kölcsönzésével, valamint a nagy példányszámú hivatalos SZMKE-lapban: a Magyar Vasárnapban rendszeresen közölt rendezési tanácsokkal, útmutatásokkal — hatékony segítséget nyújtott a helyi szervezeteknek. 1936 és 1938 között a helyi szervezetek által produkált színielőadások száma évi 300-400 körül mozgott. Egy-két alkalommal országos jelentőségű helyi rendezvényekre is sor került; így például 1938 nyarán a lévai szervezet szabadtéri János vitéz-előadására, melyen közel harmincezer ember vett részt, és a Tisztújlakon 1935 áprilisában rendezett Rákóczi-emlékünnepre, melyet az SZMKE kárpátaljai ikerszervezete, a Podkarpatszkáruszi Magyar Kultúr Egyesület (PrMKE) rendezett meg. A PrMKE helyi szervezeteinek száma 1938-ban 42 volt. A SZMKE és a hagyományos jellegű helyi egyesületek szinte kivétel nélkül az ellenzéki pártok érdekkörébe, kulturális keretrendszerébe tartoztak, és az oda- és összetartozásukat a pártok azáltal is erősítették, hogy 1928-ban az ösztönzésükre megalakult a Csehszlovákiai Magyar Társadalmi és Kulturális Egyesületek Szövetsége, melynek alapszabályait a prágai belügyminisztérium csak három év múlva, 1931-ben hagyta jóvá. Ez a Szövetség folyamatosabb aktív működést nem fejtett ki, de ha szükség volt rá, akkor összejött és megvédte az ellenzéki pártok érdekeit. 2. Aktivista és kommunista szervezésű egyesületek Az első aktivista jellegű, a csehszlovák hatóságokkal és kormánypártokkal jó kapcsolatot tartó egyesületnek a pozsonyi Urániát lehet tekinteni. Ezt a tudomány- és irodairodalom: Turczel Lajos: Egy szabadkőműves hátterű tudományos ismeretterjesztő egyesület (In: T. L. Hiányzó fejezet, Pozsony, 1982); uő.: Népfrontos jellegű magyar tudományos és kulturális-irodalmi egyesületek, uo.
