Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - LIBRESSZÓ
mozzanatok, „az álom határán" csomósodó vagy éppen kegyetlenül valóságos, illetve valószínű drámai helyzetek. Nyolc novella... Nyolc jó írás. Hogy novellák-e, döntse el ki-ki maga. Ha van ennek valami jelentősége... Nyolc tömör s talán feltűnően is intenzív próza. De inkább olyan meghatározatlan műfajú szöveg, amely akár vers is lehetne. A lírához mindenesetre közelebb áll, mint az epikához. Sőt a képek, melyeket Balázs F. Attila elénk tár, egyszerre líraiak és drámaiak. Tömörek, sűrűk, izzók, nem időben elnyúló, bonyolult epikai folyamatok. Drámai helyzetek lírai köntösben. Például az Éjszaka cselekménye néhány perc alatt lejátszódik, egy szexuális aktuson kívül semmi sem történik benne, de még ennek a fonalát is megszakítja a szerző egy gyermekkori emlék kedvéért. A következő novellákban sem a sztori áll a középpontban. A történetek redukáltak, rövid idő alatt lezajlanak. Hagyományos elbeszélői alapállásról szó sincs... Balázs F. Attilának a szereplői sem szereplők. Alanyok... Elviselik a helyzeteket. (Ilyen vonatkozásban talán a Lázadás az egyetlen kivétel.) Kész jellemek, nem változnak, megismerni is alig tudjuk őket. Pedig a szerző emberi szempontok szerint osztályoz, és igenis foglalkozik a lélekkel, a jellemmel (Az álom határán), sőt bírál is (A harmadik napon). Figyelemre méltó Balázs sűrítő művészete befejező mondataiban. Nem csattanók ezek: Balázs egyszerűen az utolsó mondatokban fejezi ki mindazt, amit a novellával bevezetett, körülírt. Ott általánosítja a konkrét helyzetet (Éjszaka) s —konkretizálja az általánost (Az álom határán). Eszmei mondanivalót sehol sem fogalmaz meg, azt ránk, az olvasókra bízza. Ha poharat lát, bármilyet... abból vers születik. S van-e a versnek eszmei mondanivalója? Vajda Barnabás: Kezdetben minden mozdulatlan. Annyira, amennyire a Föld lehetett zajtalan és mozdulatlan közvetlenül az ősrobbanás után. így, a teljes mozdulatlanság állapotában kezdődnek Pilinszky János szépprózai szövegei: filmvázlatai, színművei, novellái. Jellemző a Rekviem című forgató- könyv indítása. Először a filmgyár mozdulatlan udvarát látjuk az esti fölvétel szünetében. Sokáig. Aztán fölgyulladnak a lámpák, az operatőr beint, a szereplők a kamera felé fordulnak. Attól kezdve már pereghet a film, de előtte — minden mozdulatlan. Az Állóképek nehezen moccannak meg. Csak a sokadik percben jelenik meg az első ige. A stílus erősen nominális. Pilinszky prózája ettől olyan nyugodt. A Századvég Könyvkiadó megkezdte Pilinszky teljes életművének a kiadását. Először a verseit jelentették meg, ez a mostani kötet pedig (Hafner Zoltán szerkesztésében) a szépprózáját tartalmazza. Két filmforgatókönyv, négy színmű, egy regény, egy mese és néhány novella van ebben a 252 oldalas kiadványban. A kijelentés helyett persze talán helyesebb lenne kérdeznem, így: színművek?, regény?, novellák? Pilinszky írásainak műfaját a leginkább talán még az „előszövegek" szó jelzi, hisz a filmötletekből soha nem lett film, a novellákból hiányzik a novellaszerűség, a Pilinszky-színművek pedig gyakor
