Irodalmi Szemle, 1993

1993/9 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: Az eggyé vált sok

Az eggyé vált sok

„Hamvas Bélát ma újra felfedezik, és annak is megvan a magyarázata, hogy a Vigília lapjaira kerül” — írja Gál Ferenc, a kötet lektora. S így folytatja: „Amit ír, az kétségtelenül nem teológia, de filozófiai tudattal átszőtt irodalom. Benne van az író szabadsága, érdekességre való törekvése, de fóleg az a vágya, hogy az ember kilétéről és felelősségéről mondjon valamit. Nem kész megoldást ad. Az író feladatát inkább abban látja, hogy megdöbbentsen, gondolkodásra, óvatosságra indítson.”

S arra, micsoda időtálló, az egész életművön belül kiemelkedő írásokat lelünk e hármaskönyvben, íme, néhány példa:

A Silentium elején ott találjuk tüstént az egyik legremekebb Hamvas-tanulmányt, a Hénochot. Hénoch problematikája szüntelenül foglalkoztatta szerzőnket, Hénoch apokalipszisét saját fordításában s egy másik alapvető bevezető tanulmány kíséretében már előzőleg kiadta negyvenötben (ennek reprintkiadása jelent meg nyolcvankilencben a Holnap Kiadó Vízöntő Könyvek sorozatában). Ez az 1949-ben írt Hénoch-tanulmány mindenképpen a reprezentatív Hamvas-írások közé tartozik, ráadásul a „tiltott gyümölcs"-írások közé. E sorok írója még a hetvenes évek elején kapott kéziratából egy illegálisan terjesztett lenyomatot, s mind a mai napig legnagyobbra becsült olvasmányai közé tartozik.

Ám tartalmaz a hármaskönyv egyéb nevezetes dolgozatokat is. A Titkos jegyzőkönyv például az 1362. február 4., az Apokaliptikus monológ, az Arlequin s a Pythia című esszéket, az Unicornis pedig a már említett Beszélgetéseken kívül tartalmazza még a Bolond, aki nem az örök életre rendezkedik be és az Epilegomena című, valójában naplóknak, feljegyzéseknek minősíthető írásokat. A Bolond, aki nem az örök életre rendezkedik be című tanulmány alcíme például így hangzik: Részben profán, részben hieratikus (nem teológiai) értekezés arról, hogy ami a legkönnyebb, az a legnehezebb, vagyis az Isten szót senki se tudja helyesen kiejteni és mit kellene tenni ahhoz, hogy az ember helyesen ejthesse ki.

S itt találjuk végül a Jázmin és olaj című írást és benne az alábbi sorokat: „Amikor a nap a Rák jelébe lép, június huszonegyedikén, a fülemüle azonnal elhallgat. A rigó néhány nappal később. Ha az idő hűvösebb és esős, még július nyolcadikáig énekel. A levendula virágzik. A fák elérik legnagyobb sűrűségüket. Az erdei réteket a rezgőfű borítja el. Az érlelés kezdete. A kakukk már nem szól. A nyár hangja más, mint a tavaszé. A mámor elmúlt. Nem a zene, hanem a festészet ideje. A mámor elmúlik, de a csoda megmarad. Allés stehet im Wunder. Átvalósulni nem befejezhető mű.”

„A feladat száz könyvet megmenteni. Most mindegy, hogy az ostromlott városból vagy az ostromlott világból. Olyan száz könyvet, amelyből, ha minden más könyv elveszne, az emberiség irodalmának vonalát nagyjában helyre lehetne állítani” — írja Hamvas a legendás Száz könyv című tanulmányában. A Száz könyv annak idején 1945-ben egy általa szerkesztett könyv- (pontosabban: füzet-)sorozatban jelent meg, s most az egész edíció újra olvasható egy kétkötetes kiadvány formájában a Pannónia Könyvek jóvoltából.

Mi található a sorozatban, s mely száz könyvet ajánlja Hamvas a lakatlan szigetre indulónak? Kezdjük az első kérdés megválaszolásával.