Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: Az eggyé vált sok
CSELÉNYI LÁSZLÓ „Filozofikus gondolkodás annyi, mint mindennap ítélek önmagam fölött. A gondolat tövis: kétségtelenségében az a szerepe van, ami a fellebbezésnek; ha lesiklik, akkor megáll; a transzcendenciát hozza, s azt megidézve jelenné teszi. Mindez azonban csak a magam független létében valóság, aminek lenni kell, hogy a gondolat ténylegesen gondolattá legyen: ezt a gondolkodást nem lehet észrevevéssel vagy adottsággal megvalósítani, egyedül csak úgy, ha én tényleg az vagyok, akivé most gondolkozva leszek" — idézi Jasperst egy jellemző passzusában. S mindezt 1941-ben. E témáról ez volt az első magyar nyelven megjelent tanulmány, s nagy a gyanúm, hogy mindmáig kevés vetély- társa maradt, persze Lukácsot kivéve. De megtalálhatjuk a kötetben Hamvas legfontosabb korabeli esszéit: A mai világ képe, a Dél és Nyugat géniusza, a Levelek a Magyar Hyperionból című írásokat, valamint A melankólia anatómiáját. Amint mondottuk, a Szellem és egzisztencia két másik Hamvas-gyűjteménnyel szinte egyszerre jelent meg 1987 karácsonyára. Okkal szólhattunk már tehát akkor Hamvas-reneszánszról (előtte csupán A világválság és a Karnevál jelent meg hosszú szünet után), főként ha még azt is megemlítjük, hogy a 90. születésnapra megjelent szombathelyi Életünk Hamvas Béla-számát újra kellett nyomtatni a nagy érdeklődés miatt, ami hát, ugye, nem szorul bizonyításra: elég példátlan eset magyar-közép-kelet-európai viszonylatban. Pontosabban érzékeltetjük a jelenséget, ha azt mondjuk, hogy születése után kilencven évvel új nagy magyar klasszikus született. Mert évtizedeken át csak az esszéista Hamvasról volt tudomásunk, erről is, gyanítom, csak mint tiltott gyümölcsről, s esszéistának lenni, mint köztudott, mifelénk másodrendű valaminek számít. Am mióta megírása (1951) után három és fél évtizeddel könyvalakban is megjelent a Karnevál, azóta azt is tudjuk, hogy Hamvas regényíróként is elsőrendű nagyság, s vagyunk jó néhányan, akiknek meggyőződése, hogy a Karnevál egyike a magyar irodalom kevés számú világirodalmi rangú műveinek. Legfeljebb Az ember tragédiáját, Szentkuthy Praejét s újabban Határ Győző Gholghelóghiját s Nádas (Emlékiratok könyve) s Esterházy (Bevezetés a szépirodalomba) munkáit állíthatjuk vele egy sorba legszebb verseink mellett. „Nem szerette, ha mesternek szólították. — Mester az, aki meg tudja csinálni azt, amit tanít. Én pedig még azt sem tudom, mit tanítsak. — Egyszer azt kérdezték tőle: — Beavatott vagy? — Mire ezt válaszolta: — Ha ez kiváltságot jelent, akkor nem. Ha fokozott életfelelősséget, akkor igen." A fejezet címe, amelyből a részlet való: Beszélgetések. A ciklus pedig, amelyből e fejezet való: Unicornis. Summa philosophiae normális. Keletkezési éve: 1948. A Vigíliánál megjelent hármaskötet tartalmazza még az Unicornis mellett az 1947—48-ból való Titkos jegyzőkönyvet és az 1949-es keltezésű Silentiumot. Jókora, negyvenesztendőnyi késéssel jutottak el hát az olvasóhoz ezek az opuszok is, mint szinte valamennyi Hamvas-mű. Kérdés, hogy ez a négy évtized ártott-e nekik, vagy használt? A kérdés, nyilvánvaló, költői. Ha ennyi idő után ilyen mennyiségben kiadhatók a Hamvas-kötetek, akkor nyilvánvaló, hogy azért adhatók ki, mert rajtuk — ellentétben sok korabeli, sőt jóval későbbi kiadvánnyal — mit sem fogott az időnek az a bizonyos vasfoga.
