Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: A Képzelet óceánja
CSELÉNYI LÁSZLÓ A Képzelet óceánja Balatonszárszó Szigliget nem álmodik való e tény ötvenötéves dzsungelében a világ néki van teli veri az ég a földet előtte zúgó képzelet fölötte feszült félelem amíg életre tántorog ezt a világot úgy hiszem mögötte dúló végtelen harminc negyven negyvenöt éve a nyári lék kép-özönén nem látod soha többet így bámulja magát a szél század nagyobbik része immár csupán a fakír bóbita erre a tájra úgy lehet a tengerparton álmodik ötvenöt év és micsoda aranyporban kúszik a lét nem tér meg soha vissza szelíd vadat kerget a szél amint hajlik visszafelé nem vezérli vak éjszaka a gyermek azt úgy képzeli itt állok a férfikor tények realitása Balatonszárszó Szigliget csodákkal lelke hánytorog múló habok dúló zajok Atlanti óceán-fagy veri az ég a földet mint újszülött akit e tény ahogy húsz éve ahogyan hullám hullám után ezt a világot úgy hiszem ágyúzó nap-szimfónia ez az ötvenöt esztendő a vasárnap délután nem látod soha többet mosolygósra nyitja szemét micsoda félévszázad volt ez a fűben akna robban s erre a tájra úgy lehet elvakított túsz-csillaga évszázad s ím a csúcs a lejtő a Pireneusokban nem tér meg soha vissza
