Irodalmi Szemle, 1993
1993/9 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: A Képzelet óceánja
CSELÉNYI LÁSZLÓ barázdavető lépteit spanyol föld már ez július a reletivitás tere s azt hiszi hogy már nincs tovább a spárga-fóld borissza s csupán épp itt e kerge föld itt kísért amint lefelé az életnek mit gondtalan ámokfutó tekintete és zúg a bőszült óceán a fenomenológia rongyokká foszlik a sötét a bamba ég letépi íme hát elsodort a szél számadás vagy egy újabb bordal vágya viszi e kép után ne nézz reá irigy világ cella-magány jön hallgatok Mohács Trianon meg Világos úgy járja részegen sután hisz nincs mit rajta nézni ez itt lásd a nagy óceán lábú mondatai meg charos mint akit rémes hit vakít mert nem lehet hogy szüntelen és zúg a bőszült óceán libabőrös lábaköze majd megveszi az unalom viseld a sorsodat mert én a roppant óceánt ötvenötéves dzsungelében a szorgos iskolapadok veszi körül vak délibáb ahogy Einstein térideje országai égen-földön barázdavető lépteit hogy ennyi volt hogy vége van téridejében s lám ez is sorompókba zárt börtön a spárga-föld borissza egyszerre megnyílik az ég visszafelé hazafelé a képzelet vitája ámokfutó tekintete és ő csak áll bambán bután s mindezt miért megint egy újabb Kínába? Indiába? s a bamba ég letépi az ég után a lék után háborúk ellenforradalmak ki voltam istenek fia ne nézz reá irigy világ a várost rideg napjait világos hogy Heidegger ólom ez itt lám India és nincs mit rajta nézni bolyong a szürke utakon metaforái fonnyadó nem bír velem nem bír velem mert nem lehet hogy szüntelen a hamuszín füzetlapok itt állok a férfikor akár egy cápa lenyelem viseld a sorsodat
