Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - DUBA GYULA: Pádi Tibor tévedése
Pádi Libor tévedése szaggatta családfájáról és szemétdombra vetette e korcs ágakat. S azután, hogy múltját levetkezte és megtisztította, makulátlanul állt a világ színe előtt Pádi Libor, a kisebbségi szocialista költő. A Grand kávéházban találta meg Gált. Az író vodkázott, és magányosan tanulmányozta a kávéházi életet Ezt, márminthogy Gál az életet tanulmányozza, Pádi Libor állapította meg. Pádi a nap minden percében irodalomban vagy politikában gondolkodott. Egyesek szerint még álmában is eszmék ütköztek meg egymással, és ideológiai rémek garázdálkodtak szorongást és agresszív kétségeket okozva, amelyek időnként verseiben is felütötték fejüket, és harcos kifejezést nyertek. — Tanulmányozod az életet, látom.. — ezzel lépett Gál asztalához, cigarettája elhamvadt felét a hamutartóba billentette, és leült —, mond hatom, derék dolog! A lélek mérnöke jobbat nem is tehet! A mű alapja a valóság, a realizmusé az élet. Az író munkájának melegágyát saját tapasztalatai jelentik. Bizony, így, öreg! Alkotóerőnk vaskos gyökérzete gyerekkorunk televényéből szívja az életnedveket! — Inkább a nőket nézegetem — vallotta be Gál —, szívesen megismerkednék valakivel Dehát... ahogy látom ide csupa satrafa jár! Sehol egy üdítő szírfolt, sehol egy meleg, biztató szempár. Az élet rideg. Vagy talán te nem így látod? Ó, igen, a költőt optimizmus hevíti hogy verse diadalének legyerd — Ahogy gondolod — vont vállat neheztelőn a költő — , fuss csak a nők után, ha jólesik. De ne vedd őket komolyan, mert mind bolond! Sötét tekintettel szemlélte, bűvölte Gált, hogy hatalmába kerítse, és megdolgozza akaraterejét, hogy jó hallgatója legyen. — De ez csak meddő fecsegés, térjünk vissza az irodalomhoz! Mondd meg, mi a költő? Mint látja az író az életet? Magad ítélkezz, elmondom neked az élettörténetemet. Sokat tanulhatsz belőle, magam is ebből alkotok. Verset írok a saját életemből! Sose feledd, emberek vagyunk! Az élet megkergetett, megtiport istenigazában, gyakran belénk rúgott. Ennek vége, öreg. Kiegyenesítjük a derekunkat, és felvetjük a fejünket. Nem látod népünk is emeli már. A megalázottságot lerázza magáról, hogy humánus módon éljen és gondjairól emberi hangon szólhasson Felelősek vagyunk, hogy népünket felemeljük, emberi tartásra tanítsuk! Mit szólsz ehhez?! — Te a népben hiszel, ha jól értettem — állapította meg Gál — A népben és magamban — válaszolta erős hangon Pádi Libor —, verseim tartalmát a nép élete adja, a tanulságait jómagam. Tanít az élet, én pedig kimunkálom mondanivalómnak a formát!... Miután a költő megvallotta művészi programját, magához intette a pincért. Megrendelte szokásos esti bécsi szeletét. Ehhez ragaszkodott. Napközben alkalomszerűen étkezett, büfékben leveseket fogyasztott, kiskocsmákban egytálételeket falt, este azonban, mintegy a test nagy élvezkedó pihenőjeként és a lélek pogány szertartásaként, következetesen elköltötte a maga bécsi szeletét. Az éjszakába nyúló beszélgetéseket, a
