Irodalmi Szemle, 1993
1993/7-8 - DUBA GYULA: Pádi Tibor tévedése
DUBA GYULA se hossza, se vége vitákat bő táplálkozással vezette be. A bécsi szelethez ásványvizet ivott, s utána erős feketét A feketét mindig megbírálta, gyengének találta, Pádi Libornak sohasem volt erős a feketekávé. Majd cigarettára gyújtott, komisz Detvát szívott, a bordó bársonyülésen elnehezülve hátradőlt, és iszonyatosan füstölve Gálra tekintett. — Téljünk rá az én nehéz életem történetére, Gál! Beszélt a gyerekkoráról de mindvégig komoly maradt, még a mulatságos részleteknél sem mosolyintotta el magát, pedig ilyenek bőven akadtak. A sorsa drámai szemléletet oltott bele, a könnyítő humort a derűs önirónia kedélyes, lélekkönnyító áldását nem ismerte. A kisebbségi lét szemzőkése határozott metszésekkel nyitotta meg Pádi Libor léikét, hogy beoltsa a nemes nemzeti érzés és sorsszerű szociális érdeklődés oltványágaival A nemes oltványok hajtásai mögött azonban Gál állandóan érzett valamilyen önkényes és erőszakos hajlamokat, egyfajta zsarnoki önzés árnyait, melyek a költő bűvölő tekintetébe is kiültek, és makacs határozottságában teljesedtek ki Áldozatát érvei indáival és állításai ágas-bogas szövevényével úgy fonta be, mint óriáskígyó az ősszeroppan- tásra ítélt malacot. Gál pillanatnyi benyomásai a későbbiek során beigazolódtak. Pádi Libor költői pályáján szenvedélyesen és megszállottan a zsarnoki igazságkeresés úyát járja, és kemény akarattal szívósan töri le az ellenvéleményeket, tohonya tankhoz hasonlóan, mely virágzó réten, hullámzó zöld vetésben vagy üde gyepszőnyegen hömpölyög megállíthatatlanul kitűzött cé]ja felé. Gál akkor Bača Jurajra gondolt, hát igen, ilyen lehet a született forradalmár! Pádi Libor pusztán született a hatodik Paluch-gyerekként. Utána még hárman következtek, s mind a kilenc gyerek megmaradt, a nagy család mégis individualistának és magányosnak nevelte Pádi Libort. Gyerekkorát majori gyerekek közt élte le, kétnyelvű családban, sivár tanyasi környezetben, morva apja és magyar anyja kromoszómáinak a keveredéséből az 6 esetében a magyar elem került ki győztesen. E tény meghatározta egyéniségét. Önérzete nem kérkedésben és hangoskodásban nyilvánult meg, a kisebbségi sors csökkentet lehetőségei erre nem adtak lehetőséget, öntudata abban a komor, ám természetes megnyilvánulásában öltött testet hogy Pádi kisebbségi magyar költő, és művészi programja a néphez kötődik. A gondokat és megpróbáltatásokat, sokszor súlyos kockázatokat, sőt létveszélyeket, melyeknek kitette népét a történelem minden körülmények között vállalja! Ilyen költő a népének él! Ennek megfelelően életúja rögös és kacskaringös! Egyetlen pillanatra sem hiányzik belőle a meg próbáltatás és nélkülözés. Pádi Libor hosszan beszélt rettenetes, csikorgó telekről. A végtelennek tűnő pusztát vakító fehérség és metsző szelek uralják, s az óriási fehér világnak egyetlen szírfoltja a fekete, az olqjosan csillogó fekete. A mező fölött szálló és a háztetőkön, istállók ormán és csűrökön ücsörgő, a szalmakazlakon és trágyadombokon tanyázó varjak, isten eme szomorú teremtményei, melyek a gyász és bánat jegyében élik nyomorúságos életüket a vidámságot nem ismerik. Idegen számukra a tavaszi éneklés
