Irodalmi Szemle, 1993
1993/1 - PRÖMIER - JUHÁSZ KATALIN: A gravitáció angyalai
A gravitáció angyalai IV. Rögtön megismertem az eget. Olyan volt,mint egy sötétkék tintafolt. Felkiáltottam: Patkány?! Megint?! Veled is megtörténhet. A csatornák tiszták, a mű-Holdat kikapcsolták. Tudod, könyvet írhatnék erről, vastag lenne, kicsorbítana egy fejszét. Mikor játszódjon? (Mondd az időt!) Néha érzem — Néha úgy érzem, mintha egy égő házban lennék és menekülni próbálnék. Egy képeslap: Csak ezt akartam mondani, kösz. Szóval: Kösz! Kösz, hogy megajándékoztál. Kösz, hogy megmutattad a svájci katonakésed. Kösz, hogy itthagytad az autogramod. V így szólt: O szólt így: Nem olyan. Nem gondolod, hogy teljesen olyan, mint egy nő? Vagy mint egy gyerkőc szárnyas jelmezben. (Valószínűleg saját magát gyújtotta fel.) Nehéz lesz felismerni. A szeme... Egynapi munka belenézni a szemébe. Olyan, mint egy sötétkék tintafolt. Az ég.
