Irodalmi Szemle, 1993

1993/1 - BOHÁR ANDRÁS: Árnyékkötők, avagy az elektrografikai alkotásmód esélyei Magyarországon

Ámyékkötők, avagy az elektrografikai alkotásmód esélyei Magyarországon

Tanulmányomban az alig három évtizedes múltra visszatekintő elektrogra- fika lehetőségeit igyekszem bemérni Elsősorban azt, hogy milyen alapvető m

űvészetfilozófiai kérdések kapcsolódnak a műfaj létezéséhez. Ennek vázlata után a magyarországi intézményesüléssel kapcsolatos művészetszociológiái aspektusokat járom körül, mert csak egy ilyen háttér ismeretében jelezhetők azok az alkotástipológiai problémák, amelyek az Ámyékkötők elektrografikai tevékenysége során felmerülnek. A három éve működő művészeti csoportosulás munkájának jellemzését, és a kisugárzás bemérését írásom csak a főbb jellegzetességek és jelenségek szintjén kívánja megfogalmazni, mintegy bevezetésül azoknak a kérdéseknek a fölfejtéséhez, amelyek az elkövetkezendőkben elősegíthetik a művészeti arculat átfogóbb értelmezését.

Két művészetfilozófiai kérdés

(Az esztétikum gépezete) A modem korban kicsúcsosodó "létfeledés" (Heidegger), s a létezőknek, az egyes dolgoknak az elő re tolása, helyettesítése, összekeverése magával a léttel vezetett komoly konfliktusokhoz minden szférában. Az ember önértelmezése, a világ értékelése s a kettő kapcsolata folyamatos krízisben mutatkozott — és

mutatkozik meg — századunkban is.

A válság sarkalatos pontjai azok az elidegenedési effektusok, amelyek a technika és a művészet közös horizontján is jelentkeznek, s talán épp itt a legszimptoma- tikusabban. A technika újkori "csinálmányszerűsége" áll az egyik oldalon a maga matematizáltságával és gyorsaságával. Ehhez kapcsolódik a másik póluson a művészet, ahol “A mű műként világot állít fel. A mű a világ nyíltságát nyitva tartjaf...) Ilyenformán az elrejtőző lét megvilágosodott. E fény felragyog a művön. Ez a ragyogás a művön maga a szép. A szépség annak módja, ahogy az igazság el-nem-rejtettségként jelen van." (M.Heidegger : Dér Ursprung des Kunstwerks).

Ez a mű azonban csak a földön állva — ez a fogalom közelíthető leginkább a görög physishez — , abból építkezve álíthat világot, csak így bonthatja ki az elrejtőző igazságot. S még mindig maradva a heideggeri terminológiánál a technika "sajáttá tevő eseménye" "felhangzásként", míg a művészeté "alapításként” jelentkezik.

A kérdés már csak az, hogy ez a "felhangzás” hozzájárulhat-e az "alapítás" eseményéhez, egybeolvadhat-e vele, vagy végzetes a különállás?

A heideggeri válaszokat tudjuk. A technika végzetes , a föld kihasználásához, kizsákmányolásához vezet, s szolgálatba állítása a hatalmát a mértéktelenségig