Irodalmi Szemle, 1993
1993/5 - Interjú DÉCSY GYULA amerikai nyelvészprofesszorral: „A magyar nyelv a világ 46. legnagyobb nyelve”
Interjú DÉCSY GYULA amerikai nyelvészprofesszorral valósítja meg. Az tehát, hogy a német nemcsak Németországban államnyelv, hanem Ausztriában és Svájcban is, jó dolog. A magyarok is egy kicsit ilyen helyzetben vannak, mert ugye, a magyar legalább négy államban igen fontos nyelv: Magyarországon, Szlovákiában, Erdélyben és a Vajdaságban. Ilyen helyzetben pedig a nyelvnek és azon belül különösképpen a sztenderdnek az összetartási funkciója sokkal jobban kiemelkedik. Mert hiszen ez azon kevés elemek egyike, amelyek összefogják ezt a négy államban élő azonos etnikumot, a magyarságot. Úgyhogy nem szabad a sztenderd jelentőségét lebecsülni, azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy a sztenderd nem minden. Amellett vannak, és kell is, hogy legyenek igen fontos alsztenderdek, hogy úgy mondjam, éppen nyelvjárások, csoportnyelvek, amelyek ellentmondanak a sztenderd egységének. □ Meimyire lehet képes az iskola vagy a nyelvművelés elérni azt, hogy az emberek aktív standardnyelvtudásra tegyeriek szert? Itt a sztenderd nyelv egyes részrendszereiben más és más lehet a helyzet. Nézzük meg ilyen szempontból, mondjuk, az angol nyelvet! Nézetem szerint az angol egysége már csak az írásban van meg, kiejtése annyiféle, hogy e tekintetben száz meg száz angol nyelvről beszélhetünk. A külöböző ejtésváltozatokat használók igen gyakran nem is értik meg egymást. Én ezt akkor láttam, amikor egy oxfordi angol nyelvben előadott filmet mutattak be Új-Mexikóban; véletlenül ott voltam, 1975—76-ban lehetett. Az oxfordi angol beszédet feliratokkal kísérték, mert különben az új-mexikóiak nem értették volna meg. Kínában is legalább 500 nyelvjárás van, ezek beszélői sem értik meg élőszóban egymást, úgy tudnak segíteni magukon, hogy leírják, amit mondani akarnak. Ma már az angol nyelv egysége is — lényegében — ilyen. A nyelvi egységet vagy szten- derdet nagyon könnyű írásban elővarázsolni, de roppant nehéz az élőbeszédben. A beszéd mindenütt különböző. Azt szoktam mondani, hogy ha az osztrák és a német kancellár levelet írnak egymásnak, akkor az ugyanaz a nyelv. De ha a tévé kamerái előtt kezdenek beszélni, mindenki hallhatja, hogy nem ugyanazt a nyelvet beszélik. Tehát vizuálisan könnyű egy sztenderdet megvalósítani, beszédben azonban rendkívül nehéz. A sztenderd oktatásban is elsősorban az írott nyelv területén van a sikerre esélye. □ Professzor úr, az ön szerteágazó nyelvészeti érdeklődése egyebek közt a geolingvisz- tikára is kiterjed, tehát arra a tudományra, amely a világ nyelveit, ezeknek földrajzi eloszlását, beszélőinek lélekszámát stb. vizsgálja. Ön, aki már mindenféle szempontból áttekintette a világnak mintegy 300 nyelvét, így statisztikai szempontból is, sőt könyveknek egész sorozatát adta ki e témakörben, hogyan látja a magyar nyelv helyét a világ nyelvei között? Soha nem értettem egyet azzal a véleménnyel, amely szerint a magyar kis nyelv. Ez korántsincs így! Ma az én számításaim szerint mintegy 2800 élő nyelvet ismerünk. Ezek közül a magyar igen előkelő helyen áll: ez a világ 47. legnagyobb nyelve. Sőt most, hogy a szerbhorvát nyelvet külön szerb és külön horvát nyelvre választották szét, s mindkettő a magyar mögé került, a 46. helyre léptünk előre.
