Irodalmi Szemle, 1993

1993/5 - LACZKÓNÉ ERDÉLYI MARGIT: A színjáték, a dráma és az epika határkérdései

A színjáték, a dráma és az epika határkérdései- A főszereplő képtelen élni az ellenfél által teremtett szituációban, ezért megszüntetésére törekszik, az ellenfél létérdeke ellentétes, így tettváltássorozatra, drámai harcra kerül sor, amelyhez elengedhetetlenek az eszközök.- Az egyes alakok azáltal jellemződnek, hogy a két ellentétes akarat és cél közül melyik mellé csatlakoznak.- A két fél közül valamelyik eléri célját.- A mű egyes részeit oksági összefüggés kapcsolja össze. Ide sorolhatjuk: Antigoné (Szophoklész); Hamlet, Othello (Shakespeare); Ármány és szerelem (Schiller); Két úr szolgája (Goldoni); Bánk bán (Katona); Tóték (Örkény) stb. című drámai műveket.

A konfliktusos dráma rajzos vázlata:

célja az erkölcs, a harmónia elérése

(-) ellenfél

ír

célja a rendbontás

drámai helyzet

meg akarja szüntetni

fenn akarja tartani

aktív tettváltássorozat

Feltételei:- Az adott korszak legfontosabb kérdése, legfontosabb erkölcsi értéke legyen a fókuszban.- A főszereplő legyen alkalmas az egész közösség életében érezhető változást előidézni.

A középpontos dráma műfaji törvényszerűségei:- E művek szituációja szerkezetileg is, elvileg is egy középpont köré épül. A középpont "sugárzó", mindenkire rákényszeríti a hozzá való viszonyulást.- A középpont passzív, mert nincs eszköze. Lehet erkölcsi tényező, esetleg szimbólum.- A drámai feszültséget a középponthoz való viszonyulások más-más jellege vagy azok módosulása adja, a cselekményt e viszonyulások megjelenítése.- Az egyes alakok azáltal jellemződnek, hogy milyen a középponthoz és tartalmaihoz való viszonyuk.- E művek bizonyos fokig valamiféle szertartáshoz hasonlóak. Ide sorolhatjuk az Oidipusz Kolónoszban (Szophoklész); Lear király, Antonius és Kleopátra (Shakespeare); Az ügynök halála (Miller); Cseresznyéskert (Csehov) stb. című drámákat.

főszereplő (+)

konfliktus